Jogos műszakpótlék
Ha a munkavállaló több műszakos munkakörben úgy dolgozik, hogy a műszakbeosztása állandó, akkor a több műszakos munkarend egyik törvényi feltétele – a rendszeresen váltakozó műszakbeosztás – hiányában nem jogosult műszakpótlékra – mondta ki a Legfelsőbb Bíróság a következő ügyben.
A jogvita két felperese portás volt. Keresetükben kérték, hogy műszakpótlék megfizetésére kötelezzék a céget, mondván, hogy több műszakos folytonos munkarendben dolgoztak. A munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy rendszeresen 18 órától 6 óráig, azaz voltaképpen egy műszakban dolgoztak, tehát nem jár nekik műszakpótlék.
A másodfokú igazságszolgáltató fórum megváltoztatta a döntést. Jelentős összeget ítélt meg mindkét felperesnek. A tényállás szerint az egyik valóban 18 órától 6 óráig, míg a másik váltakozva, reggel 6-tól estig vagy éjszaka teljesített szolgálatot. Mindketten dolgoztak hétvégén és ünnepnapokon is. Így a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy mindketten folytonosan, több műszakos munkarendben teljesítettek, ugyanis a munkáltató napi üzemeltetési ideje meghaladta napi munkaidejüket, emellett időszakonként rendszeresen egy-egy napon belül egymást felváltva végezték feladataikat.
A cég, nem értvén egyet a jogerős ítélettel, az LB felülvizsgálatát kérte. Szerinte a felperesek műszakbeosztása nem változott rendszeresen, nem foglalkoztatták őket több műszakban, így pótlékot sem kaphattak. Az LB rámutatott: több műszakos a munkarend, ha a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét, és a munkavállalók időszakonként rendszeresen, egy napon belül, egymást váltva végzik azonos tevékenységüket. E szerint – az eddigi ítélkezési gyakorlat is megerősíti – nem illeti meg műszakpótlék azt, akinek műszakbeosztása állandó, azaz nem váltakozik rendszeresen, ő tehát nem minősül több műszakos munkarendben foglalkoztatottnak.
A másodfokú bíróság tévedett, hiszen a két felperes munkarendje egymástól eltért. Az egyik mindig 18 órától reggelig, azonos műszakban dolgozott. Esetében tehát hiányzott a több műszakos munkarend törvényi feltétele: a műszakbeosztás időszakonkénti rendszeres váltakozása. Több műszakos munkarend hiányában pedig nem járt számára a műszakpótlék, hiába volt megszakítás nélküli a munkarendje.
A másik felperes viszont – mint ez a tényállásból egyértelműen kiderült – rendszeresen váltakozó műszakbeosztásban, nappal és éjszaka is dolgozott megszakítás nélküli munkarendben. Ő tehát jogosult volt a műszakpótlékra. KK
