Kulináris övezet létesül
Afféle kulináris negyed létrehozásán dolgozik T. Nagy Tamás és a nevét viselő cég a belvárosi Kamermayer Károly téren. A szomszédos Gerlóczy utcában működő sajtszaküzlete mellé a téren rövidesen szalámiboltot nyit, a kettő között lévő Gerlóczy kávéház fölötti épületben pedig üzlettársával 20 szobás szállodát alakítanak ki a jövő évben, mintegy félmilliárd forintos költségvetéssel. Szintén jövőre jöhet létre a Kamermayer tér megújításáért létrehozott egyesület kezdeményezésére a téren egy olyan kisebb napi piac, ahol reggelente virágot, zöldséget, esténként pedig régi könyveket, hanglemezeket kínálnak a sétálóknak.
A szalámibolt eredetileg Herz-szaküzlet lett volna, de mint T. Nagy Tamás elmondta: a céggel nem tudtak megegyezni abban, hogy betétdíjas faládákban az eredeti szabvány szerinti, csupán 20 százalékos víztartalmú szalámikat árusítsanak. És abban sem, hogy a Belvárosban az exportkínálat is megjelenjen, amelyben a Herz egyik afrikai születésű szalámimesterének egy remek capribogyós-almás terméke is szerepel. Így kapható majd ugyan magyar szalámi a Kamermayer téren – a Herz mellett baranyai sváb szalámifajták is szerepelnek a tervekben –, de a készlet jó része olasz, francia és belga import lesz.
T. Nagy Tamás 1989-ben otthagyta a kecskeméti Aranyhomok szállót – amelynek igazgatóhelyettese volt –, és belevágott a kereskedelembe. Ezt is úgy, hogy először megismertette a magyar piaccal az egyébként Szegeden, de a közel-keleti exportra gyártott feta sajtot, a görög saláta alapanyagát. Feleségével együtt járták az éttermeket, majd elegendő rendelés után már egy-egy környékbeli élelmiszerüzletet jelöltek ki disztribútorként. Ekkor szerezték meg a piacszervezési és logisztikai gyakorlatot.
A sajtboltot és -nagykereskedést 1994-ben nyitották meg, ahol eleinte 95 százalékot tett ki a magyar termék, de az arány mára megfordult. Sajnálatos – mondja a szakember –, hogy a magyar sajtok minősége hullámzó, és ár/érték arányuk is jóval gyengébb, mint az importból származóké. Az uniós csatlakozást követően esett a T. Nagy Tamás Kft. sajtforgalma, mert az import kiszélesedésével megindult a gyengébb minőségű termékek áradata, így a cég már nem szállít a nagy kereskedelmi hálózatoknak, csak néhány kisebb láncnak, mint például a Rothschildnak. Ebben a helyzetben a társaság inkább a ho-re-ca (hotel, restaurant, catering) szektort célozta meg, emellett egyebek között a kulinária termékeit gyártó francia DeBuyer termékeit importálja a rézedényektől a szilikon sütőformákig.
A Gerlóczy kávéházban 2004 óta van 20 százalékos érdekeltsége a kft.-nek, és T. Nagy Tamás a szakmai irányítást is átvette. Mint mondja: az első fél év állandó személyzetcserével telt, mert az akkori vendéglátósok a régi beidegződés miatt csak a még elfogadható minimumot nyújtották.
Ha azt akarjuk, hogy Budapest a minőségről is ismert legyen, nem alkudhatunk meg – jelenti ki a kávéház irányítójaként, és ezért a vaníliakrémet is helyben főzik a klasszikus recept szerint, de a kacsamájpástétom francia, a kenyér pedig Németországból származik. A magyar élelmiszeripartól sok mindent lehetetlen beszerezni – mondja mintegy magyarázatul: a gyártók legtöbbször meg sem kísérlik a minőségi választékbővítést azzal a kifogással, úgy sincs rá igény.
