Úton vagy útszélen?
Gyenge a hazai nemzetközi közúti szállítmányozási vállalatok érdekérvényesítő képessége – ez a megállapítás a közelmúltban Brüsszelben tartott, a nemzetközi közúti szállítás szabályozásának megreformálásával foglalkozó európai parlamenti szakmai meghallgatáson fogalmazódott meg Gurmai Zita európai parlamenti képviselőben. Az előzményről hírlevelében számol be. Ebből kiderül, hogy meghívására vett részt az ülésen és elsőként szólalt fel Balassa Ferenc, a legnagyobb hazai nemzetközi közúti fuvarozócég, a Waberer’s International Zrt. vezető munkatársa.
Véleménye szerint az újonnan felvett tagállamok jelentős hátrányban vannak a régiekkel szemben, nem egyenlők az elbírálás feltételei. Számos fejlettebb tagállamban magasabbak az úthasználati díjak, mint nálunk. Hatban – köztük van Magyarország – napi nyolc eurót kell fizetni, függetlenül a megtett kilométertől. Bár nemzetgazdasági szempontból a magasabb úthasználati díj a kedvezőbb – abból több jutna autópályák vagy parkolók építésére –, a fuvarozók számára ez előnytelen lenne. Az egy nap alatt megtett kilométerre vetített úthasználati díj Németországban ötszöröse, Ausztriában tízszerese a magyarénak. A kilométer szerinti kiegyenlítést Ausztriában gépesítették, Németországban lehetséges a készpénzfizetés is, ám mindkét országban előre bizonyos összegű átalányt kell kifizetni, s később ebből számítják vissza a lefutott kilométerek utáni díjat.
A szakember véleménye szerint versenyképesség szempontjából a hazai díjemelés már nehezen képzelhető el, mert elviselhetetlen terhet róna a magyar vállalkozók számára, noha tudja, hogy az unió a díjtarifa-emelést szorgalmazza. Ellenpéldaként felhozta, hogy Nagy-Britanniában néhány kiemelt objektum, alagút és híd kivételével az úthasználat – autópályáké és egyéb közutaké – ingyenes. A meghallgatáson a résztvevők határozottan saját nemzeti érdekeiket képviselték.
Gurmai Zita kitért arra, hogy – a közlekedési bizottság tagjaként – részt vett abban a jogalkotási folyamatban, amely szabályozza a munka-, a vezetési és a pihenőidő kérdését. Ahhoz, hogy minden előírást maradéktalanul betartsanak, közös és egyforma képzésre van szükség. Emellett elengedhetetlen, hogy a kabotázs fogalmát (idegen vállalkozó működése más országban) egységesen értelmezzék. A 2001 óta tartó egyeztetési folyamat a tavaszi ülésszakon ért véget, és az ott megszavazott irányelveket 2007 áprilisáig kell a nemzeti jogrendszerekbe átültetni, s akkor lépnek hatályba is.
