Mi köze a Halálfejeseknek a Magyar Telekom tulajdonosához?

Négy évvel ezelőtt már jó előre lehetett sejteni az akkori vezérigazgató, Ron Sommer távozását, hiszen a német kormány – amely jelenleg 32 százalékos részvényhányadával a Deutsche Telekom (DT) legnagyobb tulajdonosa – „suttogó kampányt” indított a csere előkészítésére. Az akkor öt évre leszerződött Kai-Uwe Ricke mostani elmozdítása azonban még akkor is váratlan volt, ha a DT-részvények gyenge szereplése miatt korábban már érték őt bírálatok. Legfőbb hibájának azt rótták fel, hogy megkésve kezdte el azt a programot, amely a vezetékes üzletágból elszipkázott ügyfelek nyereségcsökkentő hatását volt hivatott ellensúlyozni. Való igaz, hogy augusztusban kijózanító profitfigyelmeztetést kellett kiadnia a cégnek az idei évre, a múlt hét szerdán azonban a vezér már beszámolhatott az új stratégia első sikereiről a fel-
ügyelőbizottságnak, amely a vállalatnál a tulajdonosi jogokat gyakorolja. A Financial Times forrásai szerint a meghallgatás jó hangulatban folyt.
Pedig akkorra már valószínűleg megszületett a kompromiszszum a tavaly 3 millió eurót kereső Ricke eltávolításáról Berlin és az amerikai Blackstone kockázatitőke-alap között. Utóbbi áprilisban 2,7 milliárd euróért szerzett 4,5 százalékos részesedést a jelenleg 60 milliárd euró piaci értékű német óriásban, és ezzel a német állam után a legnagyobb tulajdonossá vált. A Blackstone már jó ideje forszírozta a vezetőváltást, hiszen a befektetését veszélyben látta, a német állam pedig privatizációs tervei miatt ugyancsak érdekelt a részvényárak feltornászásában. Csakhogy mindemellett Berlint óvatosságra késztetik az ehhez szükséges, korábban már kilátásba helyezett tömeges elbocsátások várható politikai következményei. A képet tovább bonyolítja, hogy a szakszervezetek – amelyeknek a német törvények alapján 10 helyük van a 21 fős felügyelőbizottságban – ugyancsak elégedetlenek voltak Ricke elképzelésével, amely szerint 2008-ig 32 ezer főtől válna meg, 45 ezret pedig rosszabbul fizető leányvállalatokhoz szervezne ki.
Az új vezérigazgató, René Obermann személye kompromisszumos megoldás volt, hiszen a Blackstone igyekezett kívülről szakembert behozni, állítólag Ben Verwaayent, a korábban hasonló szerkezetváltáson sikerrel keresztülment British Telecom éléről. Berlin azonban félt az ennek nyomán várható túlzott leépítésektől, ezért esett a választás a mobilüzletágat 2002-ben épp mentorától, Rickétől átvevő fiatal szakemberre, aki ottani kiemelkedő teljesítményével hívta fel magára a figyelmet, többek között a jövedelmező amerikai egység kiépítésével.
A 43 éves Obermann, aki a legfiatalabb a német DAX indexbe tartozó blue-chip vállalatok vezetői közül, nehéz feladatot örökölt. Első nyilatkozataiban az ügyfelek kiszolgálásának javítását, a piaci fejleményekre való gyorsabb reagálást és további árcsökkentést helyezett kilátásba, de utóbbi feltételéül szabta a költségek csökkentését. Márpedig elemzők szerint kétséges, hogy ebben nagyobb mozgástere lenne neki, mint elődjének. Az említett terveken túl két fejlemény jelenthet még reménysugarat a súlyosan eladósodott cég konszolidálására: az egyik a már említett, sikeres T-Mobile USA eladása, a másik, ha a német törvényhozás hamarosan elfogadja azt a törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a DT két-három évig ne engedje be riválisait arra a optikai szálas, széles sávú internethálózatra, amelyet 2008-ig 50 nagyvárosban építene ki. Előbbire Obermann – „saját gyermeke” lévén – nehéz szívvel hajlana, utóbbi pedig valószínűleg az Európai Bizottság roszszallásába ütközik majd.
A történetben ezek alapján továbbra sem teljesen világos a Blackstone szándéka az áprilisi bevásárlással és az azt követő gyors vezérváltással. A megoldás egyik lehetséges kulcsa a DT amerikai mobilérdekeltségének a sorsa lehet, amely az ottani piacon már a negyedik legnagyobb szereplő, és épp októberben jelentette be, hogy az egész országra kiterjedő, harmadik generációs hálózatot akar kiépíteni. Nem kizárt hát, hogy a háttérben épp a T-Mobile USA megkaparintása állhat, amelyet a nemzetközi szaksajtó és az elemzők most egyöntetűen eladásra javasolnak.

Az 1985-ben alapított pénzügyi vállalkozás a cég honlapja szerint 400 ezer dolláros mérlegfőösszeggel és négy fővel indult, beleértve a két alapítót, Peter Petersont és Stephen Schwarzmant. A cég a nevét a kettejük nevének átírt kombinációjaként kapta. A görög származású Peter Peterson – aki többek között a Lehman Brothers vezetője, Nixon elnök kereskedelmi minisztere és a New York-i Fed elnöke is volt – Amerika egyik legbefolyásosabb személye. A 80 éves milliárdos 1985-ben David Rockefellertől vette át annak a Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) az elnöki tisztét, amelynek tagjai kulcspozícióban vannak az adminisztrációban, a törvényhozásban, a katonaságban és a médiában is.

Cégalapító társa, az operatív vezetőként működő Schwarzman már 31 évesen a Lehman Brothers ügyvezető igazgatója volt, és szintén tagja a CFR-nek. Nevéhez fűződik a legdrágább manhattani lakás megvásárlása, 38 millió dollárért. Az 59 éves üzletember életrajzában érdekes pont, hogy 1969-ben, még diákként őt is beválasztották a Yale Egyetemen 1832 óta működő, titokzatos Skull and Bones (Halálfej) társaságba, amelynek tagja több amerikai elnök is, köztük George W. Bush.

Gaál Csaba A Fekete Kő, amely az állóvízbe csobbant Körbekérdezve néhány ismerőst, senki nem akadt, aki hallott volna már a DT vezérváltását 4,5 százalékával kierőszakoló Blackstone Group kockázatitőke-alap-járól. Neve Magyarországon legutóbb legfeljebb annak kapcsán foroghatott, hogy januárban – más alapokkal közösen – megszerezte a Pantel és a Hungarotel tulajdonosának, a dán TDC távközlési cégnek a 88 százalékát. Pedig a 30 milliárd dollárnyi tőkével gazdálkodó alapcsalád a világon a harmadik legnagyobb.

Az 1985-ben alapított pénzügyi vállalkozás a cég honlapja szerint 400 ezer dolláros mérlegfőösszeggel és négy fővel indult, beleértve a két alapítót, Peter Petersont és Stephen Schwarzmant. A cég a nevét a kettejük nevének átírt kombinációjaként kapta. A görög származású Peter Peterson – aki többek között a Lehman Brothers vezetője, Nixon elnök kereskedelmi minisztere és a New York-i Fed elnöke is volt – Amerika egyik legbefolyásosabb személye. A 80 éves milliárdos 1985-ben David Rockefellertől vette át annak a Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) az elnöki tisztét, amelynek tagjai kulcspozícióban vannak az adminisztrációban, a törvényhozásban, a katonaságban és a médiában is.

Cégalapító társa, az operatív vezetőként működő Schwarzman már 31 évesen a Lehman Brothers ügyvezető igazgatója volt, és szintén tagja a CFR-nek. Nevéhez fűződik a legdrágább manhattani lakás megvásárlása, 38 millió dollárért. Az 59 éves üzletember életrajzában érdekes pont, hogy 1969-ben, még diákként őt is beválasztották a Yale Egyetemen 1832 óta működő, titokzatos Skull and Bones (Halálfej) társaságba, amelynek tagja több amerikai elnök is, köztük George W. Bush. -->