Őrület! Nem megfelelő a rákosok ellátása a pénzhiány miatt
Az ország nyugati és keleti felén élő daganatos betegek gyógyulási esélyei között szakadéknyi különbség tátong. Országrésznyi területeken vannak fehér foltok, azaz a rákos betegek bizonyos térségekben egyáltalán nem jutnak megfelelő kezelésekhez.
Miközben a Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön európai színvonalon működik a sugárterápiás ellátás, addig Észak- és Közép-Magyarországon, Budapesten és Pest megyében kritikus a helyzet, Közép-Dunántúlon pedig egyáltalán nincs onkoradiológia.
A gyógyszeres kezelésekben is jelentős különbségek mutatkoznak. Az észak-magyarországi régióban például az egyik rákcentrumban minden beteg kap valamilyen kemoterápiás kezelést. A szomszédos – lényegesen kisebb forgalmú – intézetben pedig kizárólag a legkorszerűbb gyógyszereket kapják a beutaltak, de a többi páciensről nincsenek adatok.
A kijelölt 39 rákgyógyászati centrum jelentős része nem teljesíti központi feladatait, csökkent a betegforgalmuk, és nem a legkorszerűbb kezeléseket alkalmazzák. Pedig az egy éve bevezetett új, központosított rendszer lényege éppen az lett volna, hogy a betegeket – ha lakóhelyüktől távolabb is esik a rákcentrum – mindenképpen olyan intézmény fogadja, ahol a lehető legjobb terápiát kapják. Ezáltal ugyanis jelentősen javulhatnának a tragikus magyar rákstatisztikák (lásd keretes írásunkat).
„Idén a tavalyi évhez képest 20 ezerrel többen, 310 ezren részesültek onkológiai ellátásban, a kezelések költsége több mint 55 milliárd forintjába kerül 2006-ban a biztosítónak, a gyógyszerköltségek pedig 42 milliárdra rúgnak” – mondta el Székely Tamás, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgató-helyettese az egészségügyi bizottság tegnapi ülésén.
Hozzátette: akadtak olyan intézmények, amelyek az onkológiai ellátásra kapott finanszírozást nem használták ki, máshol pedig nem volt elég a pénz. Ez szerinte a betegutak felülvizsgálatát teszi indokolttá.
Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet igazgatója elmondta: a betegség megállapítása és a kezelés kezdete között eltelt várakozási idő intézményenként eltérő, de szakmailag elfogadhatatlan, hosszú várólista sehol nincs. Évente 58-59 ezer új daganatos beteg kezelése kezdődik meg, 200 ezeré pedig folyamatos.
Schaff Zsuzsa, Semmelweis Egyetem II. sz. Patológiai Intézetének igazgatója szerint nem csak azért alakulhatnak ki várólisták, mert nincs pénz a kezelésre, hanem azért is, mert a diagnosztikai vizsgálatok finanszírozási korlátozása nem teszi lehetővé, hogy annyit végezzenek el, amennyi valóban szükséges. Egyébként az ország szakember-ellátottsága is komoly hiányosságokat mutat: „Gyakorló orvosaikat nem merik tanulmányútra küldeni Angliába, Németországba, mert attól félnek, a rezidensek nem jönnek haza az alacsony orvosbérek miatt” – jegyezte meg Schaff Zsuzsa.
A kormánydöntés már megszületett arról, hogy az onkológiai rendszert alapjaiban kell újragondolni, a centrumok új kijelölése is hamarosan megtörténik.
Minden évben 60-70 ezer magyar emberrel közlik szakorvosaik, valamilyen rosszindulatú daganatos betegségben szenvednek. Tumoros megbetegedések következtében évente 35 ezren meghalnak. Az Egészségügyi Világszervezet megállapítja: a rák miatti halálozás aránya a magyar férfiak körében a legmagasabb az egész világon.
Míg az Európai Unió korábbi 15 tagállamában 100 ezer emberből 183-an, nálunk kétszer ennyien halnak bele a daganatos betegségekbe. Az egyébként könnyen kiszűrhető méhnyakrák-halálozás ennél is rosszabb: háromszor több nő hal bele ebbe a rákfajtába, mint például Németországban.
A szájüreg- és garat daganatos megbetegedéseibe pedig nálunk 100 ezerből 50-en, miközben Finnországban például mindössze 4-en halnak bele. A tüdőrák-halálozás a kilencvenes évek óta csökken az EU országaiban, nálunk pedig még mindig meredeken ível fölfelé. AS Network
