Versenytárs
Párizsban ünnepelte világpremierjét a korlátozott darabszámban készülő Alfa 8C Competizione Gran Turismo, amelynek elnevezése egyfajta tisztelgés a legendás 6C 2500 Competizione sportkupé előtt, amellyel 1950-ben a Fangio–Zanardi páros zúgott végig a híres Mille Miglia versenyen. A 8C kóddal pedig a harmincas-negyvenes években jelölték azokat a verseny- és közúti autókat, amelyek megkapták az akkor forradalminak számító, a híres tervező, Vittorio Jano által létrehozott nyolchengeres erőforrást.
Nevéhez méltón, ebben az aszfaltvasalóban is egy V8-as erőművet találunk, mégpedig egy 90 fokos hengerszögű, 4691 köbcentis motort, amely 7 ezres fordulatszámon 450 lóerőt ad le, forgatónyomatéka pedig 470 newtonméter 4750-nél. Ez a kis női bevásárlókocsi 20 hüvelykes kerekein elöl 245/35-ös, hátul 285/35-ös abroncsokat visel. A gyári ismertető nem tér ki a gyorsulási és végsebességadatokra, de talán nem is kell. A fotók alapján biztos, hogy olyat tud, amit kevés automobil a piacon, s ahogy a trendet ismerem, ennek a végsebességét is megszabták 250-nél.
Jóllehet az autó kocsiszekrénye acélból készül – a minél nagyobb torziós merevség és biztonság érdekében –, a karosszériaelemek szénszál-merevítésű műanyagok. Ennek legfőbb oka az autó saját tömegének a minimalizálása, valamint a tömegközéppont további optimalizálása a még pontosabb úttartás érdekében.
Az automatizált, hatfokozatú váltómű a kormánykerék mögötti karokkal is vezérelhető, a kellően sportos-vad menettulajdonságok elérését pedig önzáró differenciálmű segíti. Az autó hanghatása szintén kiemelt figyelmet kapott, különösen, ami a szívó- és kipufogórendszert illeti – a cél az autó karakterét hangsúlyozó, egyben egyedivé tevő, megtervezett működési hangkép létrehozása volt. Az eredmény telt, sajátos zene, amely elsősorban az elektronikus vezérlésű szelepekkel ellátott kipufogórendszernek köszönhető; ez anélkül hangsúlyozza az autó egyedi hangját, hogy környezetvédelmi vagy akár forgalomba helyezési nehézségeket vonna maga után.
