Az idősebb kistestvér

A dunaújvárosi híd elkészítése komoly műszaki teljesítményt jelent; ehhez természetesen nem minden előzetes tapasztalat nélkül kezdett hozzá a Vegyépszer Zrt. A 2004 novemberében, 26 hónapos munkát követően forgalomba helyezett sárvári Rába-híd technológiai megoldását tekintve a dunaújvárosi „kistestvérének” tekinthető – emelte ki Németh Imre, a Vegyépszer hídépítési igazgatója. Az 1,85 milliárd forintból épült Nádasdy Ferenc híd különlegessége, hogy korábban évtizedekig nem épült Magyarországon ívhíd; ferde vonalvezetésű tartókábeleket megkövetelő kosárfülű átkelő építésére pedig még egyáltalán nem volt példa. (A szakemberek épp az itteni sikert látva döntöttek úgy, hogy Dunaújvárosban is ezt a technológiát alkalmazzák.)

A 352 tonna acélt, 3260 köbméter betont elnyelő, 605 tonnás acélszerkezetű sárvári híd valóban csak kistestvérnek tekinthető a dunaújvárosi Duna-hídhoz képest, hiszen hossza 129 méter, szélessége 15 méter – emlékezett vissza Kovács Ákos, a Vegyépszer cégcsoporthoz tartozó Mahíd 2000 Zrt. területi igazgatója, a sárvári kivitelezés irányítója. Az átkelőn két, egyenként 3,5 méteres sáv mellett mindkét oldalon egy 2 méteres biztonsági sáv is helyet kapott. A Főmterv Zrt. tervezte építmény kivitelezésében két nagyobb alvállalkozó segített: az acélszerkezet szerelési munkáit – akár Dunaújvárosban – a Ganz Acélszerkezet Rt. végezte, míg a felfüggesztő kábeleket a Pannon Freyssinet Kft. építette be.

A sikeres kivitelezés sajátos új megoldásokat követelt. Először a hídfők és medertámaszok alapjait kellett 11-12 méteres, fúrt vasbeton cölöpözéssel megerősíteni, majd a híd méretarányos, háromdimenziós tervét is el kellett készíteni, hogy annak alapján felépíthessék a felmenő szerkezetek egyedi, az acélívek vonalvezetését követő zsaluzatát. Magához a betonozáshoz pedig nagy tömegben kellett speciális öntömörödő betont használni, erre Magyarországon hídszerkezeten ez volt elsőként példa. A munka komplexitására jellemző, hogy az egyedi összetétel meghatározásában a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szakembereinek a segítségét is igénybe vették, majd a keveréket a szakhatóságnál külön engedélyeztetniük kellett.

A két, 10 fokos szögben befelé dőlő ívtartó fül a pályaszint felett 10,7 méterre nyúlik. Ez tartja – a 6 méterenként, oldalnézetben párhuzamosan rögzített tartókábelek segítségével – a háromnyílású acélszerkezet középső, 78 méteres nyílást átívelő részét. Azért volt szükség ilyen nagy nyílásra, mert különben egy esetleges áradáskor a pillérek akadályozhatták volna a hordalék, az uszadék és a víz lefolyását.