Hátrányok a versenyképességben

A Magyarországon működő vállalatok komoly hányada több, a versenyképességet közvetlenül befolyásoló területen is jelentősen elmarad az európai átlagtól – állapítja meg a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézete és a Versenyképesség Kutató Központ közös, Chikán Attila és Czakó Erzsébet irányításával végzett kutatása. A 2004-ben indult munka magját egy 301 vállalat 1204 vezetőjére kiterjedő kérdőíves felmérés és harminc felső vezetői interjú alkotta. (A mintában tevékenység, tulajdonosi kategória és székhely szerint – többé-kevésbé reprezentatívan – a teljes magyar vállalati szféra képviselteti magát; a megkérdezettek többsége középvállalat, a 250-nél több főt foglalkoztatók aránya 38 százalék.)

A kérdések a vállalatok működési környezetére, az általuk követett stratégiára, a vezetésre és az értékteremtési folyamatra vonatkoztak. A válaszokból kirajzolódó kép az utóbbi területen a legsötétebb. Az innováció terén a tanulmány megerősíti a magyar cégek sokat emlegetett lemaradását. A megkérdezett vállalatok 2000-ben 10,2, 2002-ben pedig 14,3 milliárd forintot költöttek kutatás-fejlesztésre. A teljes 2002-es k+f ráfordítás 86 százalékát tíz külföldi tulajdonú társaság adta. A termelő vállalatok több mint egyharmada egyáltalán nem folytat fejlesztési tevékenységet, és erre a jövőben sem készül; 2001–2003 között 58 százalékuk folytatott kutatási és gyártás-, illetve gyártmányfejlesztést, a 2004–2007 közötti időszakra pedig közel kétharmaduknak vannak ilyen tervei.

A szerény mértékű k+f ráfordítások ellenére a cégek 25 százaléka vezetett be Magyarországon – illetve 42 százalékuk a vállalat szempontjából – újnak számító terméket. Külföldön bejegyzett szabadalomról a megkérdezett vállalatok tíz százaléka számolt be. Az innovációt előmozdító tényezők közül a felső vezetés elhivatottságát, a képzett munkaerőt és a vevőkkel, valamint a szállítókkal való együttműködést emelték ki, a visszahúzó erők sorában a forráshiány vezet az adóztatás és a törvényi előírások előtt.

A termelés terén is jelentős a lemaradás. A Magyarországon működő társaságok átlagos árbevétele kevesebb mint harmada a hasonló létszámú nemzetközi cégek által elértnek, és hasonlóan alakulnak a jövedelmezőségi mutatók is. A minőség és a rendelések teljesítésének pontossága terén az utóbbi években az európai átlagnál dinamikusabb volt a fejlődés, a vevőszolgálatot és a termékfejlesztést illetően azonban ellentétes tendencia érvényesült.

Messze áll a kívánatostól az információmenedzsment hazai színvonala is. A számítógéppark (tíz főre átlagosan 1,3 számítógép jut) egynegyede elavultnak tekinthető, 50 százalékát pedig a közeljövőben le kell cserélni. A megkérdezettek mindössze 42 százalékánál működik intranet, internet-hozzáférése azonban 96 százalékuknak van.

Az EU-csatlakozást illetően megoszlottak a vélemények, bár a felmérés szerint az optimisták vannak túlsúlyban. A vállalatok többsége (38,9 százalék) közömbösnek ítélte, 33,5 százalékuk pedig inkább segítőnek minősítette a csatlakozást, 16 százalékukat érintette a változás kedvezőtlenül. A legtöbb vállalatvezető erősebb versenyre és csekély mértékű piacbővülésre számított.

A tágabb értelemben vett működési környezetet illetően a legnagyobb bizonytalansági forrásnak a megkérdezettek többsége a belső piacot tartja. A piacok többségén jelentős a fluktuáció: a válaszadók 44 százaléka számolt be arról, hogy szegmensében az elmúlt öt évben megjelent legalább egy ötszázalékos részesedésű vetélytárs. Az üzleti tevékenységet leginkább hátráltató makrogazdasági tényezők közül a gazdaságpolitikát (51,8), a hazai gazdaság helyzetét (49,5) és a kormány tevékenységét (40,5 százalék) emelték ki.

A versenyképesség mércéje a működőképesség és változásképesség együttes mértékének a piac által elismert hányada.

A versenyképesség mércéje a működőképesség és változásképesség együttes mértékének a piac által elismert hányada.-->