A késés nem feltétlenül felmentési ok

Felülvizsgálat. A tanár néhány esetben előforduló 5-10 perces – az órakezdés csúszásával nem járó – késése önmagában nem elégséges az alkalmatlanság megállapítására – mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság a következő ügyben.
A jogvita felperese háromszakos pedagógus volt. Az iskolában szaktanárként dolgozott már ötödik éve, amikor is a portán új rendszert vezettek be: már nemcsak a diákok, hanem a pedagógusok késését is feljegyezték. A tanár akkor számított későn jövőnek, ha a 7.43-kor megszólaló jelzőcsengő után érkezett. A felperes többször elkésett. Emiatt munkáltatója először figyelmeztette, majd közalkalmazotti jogviszonyát alkalmatlanság miatt megszüntette. A tanár a magatartását a figyelmeztetés után sem változtatta meg, negligálta a házirendet, ezáltal oktató-nevelő munkáját nem tudta megfelelően végezni, munkaköri feladatainak ellátására tartósan nem alkalmas – állt az indoklásban.
A tanár a munkaügyi bírósághoz fordult az intézkedés jogellenességének és az ezzel járó anyagi jogkövetkezményeknek a megítéléséért. Az igazságszolgáltató fórum azt vizsgálta, megalapozta-e a felperes alkalmatlanságát szakmai hiányosság vagy akár fegyelmi eljárás alapjául szolgáló súlyos magatartás. Ezért a tanár valamennyi késését értékelte. Bebizonyosodott, hogy azok nem eredményezték az órakezdés késedelmét. A bíróság végül arra a következtetésre jutott, hogy a késések nem vehetők figyelembe a szakmai alkalmatlanság megállapítására, így a felmentés valóban jogellenes volt.
Az iskola fellebbezésére eljárt másodfokú bíróság voltaképpen megerősítette az elsőfokú döntést. Rámutatott, hogy a felperes, ha az iskolába késve is érkezett, a tanórákat időben megkezdte. A munkáltató nem tudta bizonyítani, hogy a késések milyen konkrét kedvezőtlen hatással voltak a diákok teljesítményére, magatartására. Az iskolában pedig nem is volt olyan szabály, amely a késések jogkövetkezményeiről rendelkezett volna, ennek hiányában a felperessel szemben nem volt alkalmazható jogszerű intézkedés – fejtette ki a másodfokú bíróság.
Az iskola az LB-től kért felülvizsgálatot. Egyebek közt ismét arra hivatkozott, hogy hiába figyelmezette a felperest, s magatartása azzal a veszéllyel járt, ha ő sem, úgy a diákok sem tartják be a házirendet, tehát az oktató-nevelő munka szenved csorbát, az ilyen pedagógus nem alkalmas teendőinek ellátására. Az LB azonban a feltárt tényállás alapján nem találta megalapozottnak az iskola érvelését és helybenhagyta a jogerős döntést. KK