Újabb titkos tervezet: erdélyi orvosokkal pótolnák a távozó magyarokat
Rendkívül kockázatos” – így minősítette lapunknak Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke azt a birtokunkba került, Molnár Lajos egészségügyi miniszter által jegyzett, tíz évre titkosított előterjesztést, amely alapján a szaktárca gyakorlatilag megszüntetné a szakorvosjelöltek képzésének állami támogatását. Mint azt korábban megírtuk: ez azt jelenti, hogy egy szakvizsga előtt álló doktor akár 32 éves koráig saját zsebből fizetheti ennek költségeit, ha nem valamely hiányszakmában – például patológusként, altatóorvosként vagy radiológusként – szeretne praktizálni.
A változás nyomán felgyorsulhat a fiatal szakorvosok külföldre vándorlása, de a szakvizsga előtt álló kezdő orvosok és az egyetemre járó végzős hallgatók is várhatóan mind nagyobb számban próbálnak az ország határain túl boldogulni. Maga az előterjesztés is számol azzal: „ha a jelöltek nem találnak az általuk választani kívánt szakmának megfelelő állást a magyar egészségügyi ellátórendszerben, akkor – tekintettel a vonzóbb juttatásokra – inkább külföldön fognak elhelyezkedni, semhogy egy másik szakmát válasszanak Magyarországon, úgy, hogy a szakorvosképzés díját is meg kell fizetniük”.
A szakirányú képzési rendszer átalakításának pozitív hatásaként jegyzi a szöveg: választ ad „nagyszámú román állampolgárságú, letelepedési engedéllyel rendelkező – magyar származású – orvosnak a rendszerbe való bekapcsolódási igényére”, valamint arra, hogy „Románia EU-csatlakozása miatt várhatóan nagyszámú további jelentkezéssel kell számolni”.
A szakorvosok képzését 1999 óta a központi költségvetésből fizetik: 750 friss diplomás orvos, 150 fogorvos és 300 gyógyszerész „gyakornoki” oktatása évente 8 milliárd forintba került. Jelenleg 2200-an dolgoznak ilyen módon közalkalmazottként, napi nyolc órában a kijelölt kórházban.
Az állam fejenként 330 ezer forinttal finanszírozza munkájukat – ebből bruttó 140 ezer forint a kezdő orvos bére, a fennmaradó összeget pedig szakképzésükre fordítja a „bázis-kórház”, illetve az egyetem, ahová elméleti előadásokra járnak vissza a szakvizsgával még nem rendelkező orvosok. Ennek megszűnésével a havi 300 ezres költség jelentős részét a szakorvosjelöltnek kellene állnia, bár a minisztériumi dokumentum szerint ingyen nem dolgoztathatnák őket.
Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke felvetette a kérdést: minek képzünk drága szakembereket, ha utána olyan helyzetbe hozzuk őket, hogy külföldön legyenek kénytelenek munkát vállalni? Szerinte ráadásul meghatározhatatlan, hogy az orvosi hivatáson belül éppen mi a hiányszakma, hiszen ilyen jellegű részletes felmérés még nem készült és egyes vidéki kórházakban belgyógyászból és szülészből sincs elegendő.
A magyarországi orvostanhallgatók képviseletét ellátó négy hallgatói önkormányzat szóvivője, Papp Magor csak akkor tartja elfogadhatónak a friss diplomás orvosok anyagi áldozatvállalását, ha az a későbbi fizetésekben, 5–10 éven belül megtérül. „Hosszabb távon nem érdemes számolni, hiszen családot szeretnénk alapítani és nem adósságot törleszteni egy életen keresztül” – tette hozzá. Nem megoldás a diákhitel sem, hiszen azt csak az egyetemi évek alatt lehet igényelni.
Ha a minisztérium a rezidens rendszer átalakításával valóban a hiányszakmák felé szeretné terelni a hallgatókat, szerinte ésszerűbb lenne pozitív ösztönzőket alkalmazni: nagyobb keretszámokat meghatározni, illetve emelt összegű fizetéssel, juttatásokkal vonzóbbá tenni bizonyos orvosi területeket. AS Network
A lakosság testi-lelki állapotáról készített felmérés – amelyet 10 ezres mintán végeztek – tanúsága szerint a 40–69 éves férfiak halálozása 45 év alatt 55 százalékkal emelkedett, miközben a nőké 4 százalékkal csökkent. Kopp Mária, az intézet igazgatója kiemelte: a férfiak sokkal érzékenyebben reagálnak a társadalmi változásokra, mint a nők. Esetükben a munkahelyi bizonytalanság háromszorosára emelte a korai halálozás valószínűségét.
-->
