Adótudnivalók öngondoskodáshoz

Az öngondoskodás különféle formáival élő emberek tíz- vagy inkább százezrei szembesültek a napokban azzal, hogy lényeges változásokat foganatosított a kormányzat a szabályok terén. Pár nappal ezelőtt járt le ugyanis a 2006. évről szóló személyijövedelemadó-bevallások határideje, és sokan ekkor döbbentek rá, hogy az önkéntes pénztári befizetések után járó adókedvezményt most már nem kapják kézhez. Első ízben a múlt évi jövedelmek esetén kell alkalmazni azt az előírást, mely szerint az önkéntes nyugdíj-, illetve egészségpénztárba, valamint önsegélyező pénztárba befizetett összeg harminc százalékát, de legfeljebb 100 ezer forintot (többes jogviszony esetén 120 ezer forintot, 2020 előtt a nyugdíjkorhatárt betöltők esetében pedig 130/150 ezer forintot) egy az érintett által megjelölt pénztári számlára utalja az adóhatóság. A kedvezmény tehát nem tűnik el, csak átalakul adótámogatássá.
Ugyanilyen rendelkezés van érvényben a tavaly újonnan megalkotott nyugdíj-előtakarékossági számla esetében, vagyis az oda befizetett összeg szintén 30 százalékával, maximum 100 ezer forinttal jutalmazza az állam az ilyen számlával rendelkező magánszemélyeket, ugyancsak adótámogatás formájában.
Tegyünk egy kis kitérőt a magánnyugdíjpénztárak területére, ahol az a változás, hogy nincs változás. A magyarázat a következő. Örömtelinek tekinthető, hogy a kormányzat még 2005 végén visszavonulót fújt a már törvénybe foglalt azon elhatározásából, hogy megszünteti az ezzel kapcsolatos adókedvezményt. Mivel ezt végül visszavonta, ezért továbbra is érvényben van, hogy azon öszszeg egynegyedével felérő adókedvezmény illeti meg az adózót, amelyet saját maga javára – akár tagdíj fizetésére kötött megállapodás szerint – nyugdíj szerzése céljából fizet be, illetve más illető javára teljesít befizetést. Ezenkívül a magánszemély saját tagdíját kiegészítő magán-nyugdíjpénztári befizetés 30 százalékával is csökkenthető az adott évi adó.
De térjünk vissza az önkéntes pénztárakhoz, hiszen vannak még említésre méltó passzusok. Egyrészt, az önkéntes nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulás adómentes határa havonta eddig az érvényes minimálbérrel megegyező összeg volt, ám év elejétől már csak annak 50 százaléka, vagyis jelenleg havonta maximum
37 750 forintnyi munkáltatói hozzájárulás után nem kell még adót és járulékokat leróni. Az önsegélyező pénztárnál és az egészségpénztárnál még drasztikusabb a szigorítás, hiszen az adómentesség határa a minimálbér 20 százalékára apadt. (Önkéntes nyugdíj- és önsegélyező és/vagy egészségpénztári befizetéseknél összességében 70 százalék a vonatkozó limit.) A kisebbik rossz egy másik vonalon is az önkéntes nyugdíjpénztárakhoz köthető. Amíg ugyanis a másik két pénztári munkáltatói hozzájárulás beleesik azon adómentes béren kívüli juttatások körébe, amelyekre vonatkozóan érvényben van az évi 400 ezer forintos korlát (vagyis ha a meghatározott juttatások együttes értéke meghaladja az említett összeget, akkor a limiten felüli rész a természetbeni juttatások módjára adózik, azaz a határon túl az elvonás meghaladja a 100 százalékot), ebből a korlátozásból kimaradt az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulás.

„Nem csökkent jelentősen a munkáltatók tagdíj-átvállalási hajlandósága, ez részben annak is tulajdonítható, hogy sok cég, főleg a kis- és közepes vállalkozások a minimálbér 50 százalékát kitevő adó- és járulékmentes keretüket sem használják ki. Jóllehet 1000 forint béremelés a közterheivel együtt több mint 1300 forintjába kerül a cégnek, és ebből a tag mindössze nettó 470 forinttal gazdagodik; 1000 forint adómentes tagdíjátvállalás esetén egy nyugdíjpénztári tag egyéni számlájára az éves befizetésétől függően akár 980 forint is kerülhet úgy, hogy sem a munkáltató, sem a tag nem fizet egy forintnyi többletet sem. A béren kívüli juttatási elemek közül sok olyan van – mint az üdülésicsekk-, az internetszolgáltatás –, amelyekre azért esik a választás, mert a munkavállaló azonnal „pénzzé teheti”. Ezeknek hátránya például a nyugdíjpénztári tagdíjátvállalással szemben, hogy több más cafeteriaelemmel együtt csak évi 400 ezer forintig nyújthatók. Úgy tapasztalom, hogy több vállalat nem aknázza ki a nyugdíjpénztári tagdíjátvállalásban megbúvó előnyöket, jóllehet ezekkel akár kétszer akkora összeget nyújthat a munkavállalóinak, mint ha bért emelne.”

Várnagy Anikó, az OTP Önkéntes Nyugdíjpénztár ügyvezetője

„Tapasztalataink szerint az adómentesen adható felső limit csökkenésével a cégek mérsékelték a munkáltatói hozzájárulást, követve a törvényi változásokat. A nagyvállalatok egyre inkább térnek át az egységes támogatásról a cafeteriarendszerre: 2007 januárja óta az erre áttérők mintegy kétharmada magasabb tagdíjat fizet, mint korábban. Meglepő, hogy az általános munkáltatói támogatásból az önkéntes pénztárba való magasabb tagdíjfizetést választók jellemzően nem a nyugdíj előtt állók, hanem inkább az 1970-es évek elején születettek közül kerülnek ki. Ez azt jelenti, hogy mintegy 30 évvel a nyugdíj előtt állók körében tudatosul leginkább az öngondoskodás fontossága, a közvetlen nyugdíj előtt állók még mindig inkább az államtól várják a gondoskodást. Sokakban felmerül a kérdés, hogy mekkora összeget érdemes felvállalni havonta előtakarékoskodásra. Ez nagyban függ attól, hogy a pénztártag mennyit szeretne ebből a megtakarításból havonta járadék formájában megkapni. Az önkéntes nyugdíjpénztárak pénzügyi járadékot is folyósítanak, vagyis az összegyűjtött tőkét osztják el a tag választása szerint 3 és 25 év között.”

Kulyassa Krisztina, az Aranykor Nyugdíjpénztár ügyvezetője

„Az év eleji jogszabályváltozások hatásait még nem lehetséges megítélni, az azonban jól látszik, hogy a hatások erőteljesebbek az egészségpénztáraknál, mint a nyugdíjpénztárak esetében. A korlátozások megítélésünk szerint nem befolyásolták jelentősen a havi munkáltatói tagdíjbefizetéseket, de hosszabb távon éreztethetik kedvezőtlen hatásukat. Vitathatatlan, hogy a pénztári megtakarításokhoz kapcsolt adókedvezményeknek és a kamatadó-mentességnek köszönhetően az önkéntes pénztári megtakarítási formák adják az egyik legkedvezőbb öngondoskodási lehetőséget a piacon. Úgy vélem, minél fiatalabb korban érdemes elkezdeni a takarékoskodást, az önkéntes nyugdíjpénztárunknál ugyanakkor az a tendencia figyelhető meg, hogy a nyugdíjaskor közeledtével tagjaink tagdíjfizetési hajlandósága fokozottan növekszik, ez rendkívül hasznos. Ma már nem kérdés, hogy a hosszú távú megtakarítások elengedhetetlenek a nyugdíjasévek anyagi biztonságának megteremtéséhez. Mindemellett sajnálatosan emelkedik a tagdíjat nem fizető tagok száma, e folyamat megfordítása kiemelt feladat számunkra.”

„Nem csökkent jelentősen a munkáltatók tagdíj-átvállalási hajlandósága, ez részben annak is tulajdonítható, hogy sok cég, főleg a kis- és közepes vállalkozások a minimálbér 50 százalékát kitevő adó- és járulékmentes keretüket sem használják ki. Jóllehet 1000 forint béremelés a közterheivel együtt több mint 1300 forintjába kerül a cégnek, és ebből a tag mindössze nettó 470 forinttal gazdagodik; 1000 forint adómentes tagdíjátvállalás esetén egy nyugdíjpénztári tag egyéni számlájára az éves befizetésétől függően akár 980 forint is kerülhet úgy, hogy sem a munkáltató, sem a tag nem fizet egy forintnyi többletet sem. A béren kívüli juttatási elemek közül sok olyan van – mint az üdülésicsekk-, az internetszolgáltatás –, amelyekre azért esik a választás, mert a munkavállaló azonnal „pénzzé teheti”. Ezeknek hátránya például a nyugdíjpénztári tagdíjátvállalással szemben, hogy több más cafeteriaelemmel együtt csak évi 400 ezer forintig nyújthatók. Úgy tapasztalom, hogy több vállalat nem aknázza ki a nyugdíjpénztári tagdíjátvállalásban megbúvó előnyöket, jóllehet ezekkel akár kétszer akkora összeget nyújthat a munkavállalóinak, mint ha bért emelne.”

Várnagy Anikó, az OTP Önkéntes Nyugdíjpénztár ügyvezetője

„Tapasztalataink szerint az adómentesen adható felső limit csökkenésével a cégek mérsékelték a munkáltatói hozzájárulást, követve a törvényi változásokat. A nagyvállalatok egyre inkább térnek át az egységes támogatásról a cafeteriarendszerre: 2007 januárja óta az erre áttérők mintegy kétharmada magasabb tagdíjat fizet, mint korábban. Meglepő, hogy az általános munkáltatói támogatásból az önkéntes pénztárba való magasabb tagdíjfizetést választók jellemzően nem a nyugdíj előtt állók, hanem inkább az 1970-es évek elején születettek közül kerülnek ki. Ez azt jelenti, hogy mintegy 30 évvel a nyugdíj előtt állók körében tudatosul leginkább az öngondoskodás fontossága, a közvetlen nyugdíj előtt állók még mindig inkább az államtól várják a gondoskodást. Sokakban felmerül a kérdés, hogy mekkora összeget érdemes felvállalni havonta előtakarékoskodásra. Ez nagyban függ attól, hogy a pénztártag mennyit szeretne ebből a megtakarításból havonta járadék formájában megkapni. Az önkéntes nyugdíjpénztárak pénzügyi járadékot is folyósítanak, vagyis az összegyűjtött tőkét osztják el a tag választása szerint 3 és 25 év között.”

Kulyassa Krisztina, az Aranykor Nyugdíjpénztár ügyvezetője

„Az év eleji jogszabályváltozások hatásait még nem lehetséges megítélni, az azonban jól látszik, hogy a hatások erőteljesebbek az egészségpénztáraknál, mint a nyugdíjpénztárak esetében. A korlátozások megítélésünk szerint nem befolyásolták jelentősen a havi munkáltatói tagdíjbefizetéseket, de hosszabb távon éreztethetik kedvezőtlen hatásukat. Vitathatatlan, hogy a pénztári megtakarításokhoz kapcsolt adókedvezményeknek és a kamatadó-mentességnek köszönhetően az önkéntes pénztári megtakarítási formák adják az egyik legkedvezőbb öngondoskodási lehetőséget a piacon. Úgy vélem, minél fiatalabb korban érdemes elkezdeni a takarékoskodást, az önkéntes nyugdíjpénztárunknál ugyanakkor az a tendencia figyelhető meg, hogy a nyugdíjaskor közeledtével tagjaink tagdíjfizetési hajlandósága fokozottan növekszik, ez rendkívül hasznos. Ma már nem kérdés, hogy a hosszú távú megtakarítások elengedhetetlenek a nyugdíjasévek anyagi biztonságának megteremtéséhez. Mindemellett sajnálatosan emelkedik a tagdíjat nem fizető tagok száma, e folyamat megfordítása kiemelt feladat számunkra.” -->