Az évtized végére megvalósulhat az űrturizmus
Eddig összesen 450 ember mondhatta el magáról, hogy járt az űrben, közülük öt volt fizető „űrturista”. A Manager Magazin legújabb számában arra keresi a választ, mire alapoznak azok a már most egymással versengő vállalkozók, akik magánpénzből űrrepülőgépet fejlesztenek, bízva abban, hogy a beruházás megtérül. Közéjük tartozik Richard Branson, a Virgin cégcsoport tulajdonosa, aki magán-űrrepülőgépén az évtized végétől 2020-ig 50 ezer embert vinne az űr legközelebbi rétegeibe. Vetélytársa, Elon Musk a NASA-val együttműködésben fejleszti saját járművét, és ezzel szállítaná utasait a Nemzetközi Űrállomásra. Jelenleg öt projekt van folyamatban az űrturizmus megszervezésére. Mindegyikre jellemző, hogy olyan szolgáltatást nyújtanak, amely még éppen űrutazásnak minősíthető, de ára alapján több tízezer utas számára megfizethető. A fizetőképes keresletet a világon élő 8 millió dollármilliomos jelentené. A magán-űrrepülőgépek legkorábbi indulási időpontja 2009, jegyet váltani a tervek szerint 200 ezer dollárért lehet majd. A cél a jegyárak 20 ezer dollárra történő csökkentése; ezért az árért az utasok két hét helyett két órát tölthetnek a súlytalanság állapotában.
A Budget Suites amerikai szállodalánc tulajdonosa, Robert Bigelow mégis a hosszabb utazást választó űrturistákra alapozza üzleti elképzeléseit: 2002-ben védjegyeztette a TransHab nevű terméket, amely egy felfújható űrállomás, amelyekben szállodákat és bevásárlóközpontot szeretne létrehozni. Céljai megvalósítására idáig 75 millió dollárt fordított. A kiegészítő szolgáltatások finanszírozását nemcsak a magántőke, hanem az amerikai adófizető állampolgárok is biztosítanák: Új-Mexikó állam vezetése egy 220 millió dolláros projektet indít űrrepterek fejlesztésére. VG
