Egy vagy több biztosító? A lényeg a részletekben rejlik - európai kitekintés

Az egészségügyi ellátás terén alapvetően két út közül választhatnak az országok: a TB járulékra épülő rendszerben általában több biztosító vesz részt, ott, ahol az ellátást a beszedett adókból finanszírozzák, jellemzően egy biztosítót tartanak fent. A két modell azonban nem különül el tisztán, a több biztosító nem feltétlenül jelent versenyt, és egy állami biztosító esetében is szerephez juthat a piac.

Azokban az országokban, ahol több biztosító működik, ezek szerveződése jellemzően közösségi alapú, tehát közös lakóhely vagy munkakör alapján csatlakoznak a tagok. Ausztriában például tíz nagyvállalati, és kilenc tartományi biztosítót tartanak fent, ezek között szabad az átjárás. Hasonló a helyzet Németországban is, ahol a korábban zárt, területi alapon működő biztosítók mellett 1996-tól már megjelentek az üzleti magánbiztosítók is; ma már szabadon választhatnak a betegek közöttük.

Közép-Európa országai közül Magyarország és Szlovénia az egy, állami biztosítós rendszert alkalmazza, míg Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában kezdettől több, állami biztosító működik.

A modellváltás esetében a fő kérdés a biztosítók számán kívül az, hogy szabadon választott, versengő magánbiztosítókat érdemes-e alkalmazni, vagy inkább az ellátók oldaláról kell bevezetni a piaci típusú gondolkozást. Míg az SZDSZ inkább az előbbi, az MSZP az utóbbi megoldás felé hajlik.

Szintén döntő, hogy egy esetleges magánbiztosítós rendszerben a szolgáltatás mely részeit foglalhatja el a piac. Bizonyos országokban a verseny a kiegészítő ellátásokra korlátozódik, ezt tartja elfogadhatónak a Fidesz is.

A több-biztosítós rendszer kapcsán az aggodalmak jellemzően azzal kapcsolatosak, hogy a kevésbé tehetős társadalmi rétegek nem részesülnek a rendszer nyújtotta előnyökből, ez a helyzet például az Egyesült Államokban, ahol 40 millió lakosnak semmilyen biztosítása nincs.

Ennek elkerüléséhez az egyik lehetséges módszer az SZDSZ által javasolt kockázati korrekció, amely a betegek után járó fejkvóták kiegyensúlyozásával védeni a biztosítási szempontból kevésbé jó helyzetben lévőket, a biztosítókat pedig kötelezné a szerződéskötésre.

A több-biztosítós modell előnyeként elsősorban versenyt serkentő hatását szokták említeni, ezt azonban felmérések nem erősítik meg, igaz, a kormányok nem is ösztönözték erre a szereplőket. A kórházak közti szelektálás is gyerekcipőben jár még, ahogy az ellátások árának versenyeztetése is. Borbás Ilona, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) Egészségügyi Rendszertudományi Irodájának főosztályvezetője szerint a szelekciót a társadalombiztosítási rendszer hatékonyságnövelése előbb-utóbb kikényszeríti.

Szintén érdekes, hogy a legjobb ellátást nyújtó egészségügy az egybiztosítós modellt alkalmazó országokban működik: a skandináv országokban, valamint Spanyolországban és Olaszországban.

A profit-alapú egészségügyben sem az orvosi ellátás minőségével versengenek a biztosítók. Ezzel ért egyet Boncz Imre, a Pécsi Egyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Centrumának stratégiai igazgatója is, aki szerint a versenyhez nem feltétlenül szükséges több biztosító. A működési költségek szempontjából sem határozható meg pontosan a két rendszer közti különbség, mert mind a több-, mind az egy biztosítós rendszerben a járulékok 3-6 százalékát fordítják ellátásra. A piaci alapon működő egészségügyi rendszereket korábban bevezető országokra jellemző, hogy idővel centralizáltabbá és jobban ellenőrizhetővé teszik egészségügyüket, ez történik például Lengyelországban és Szlovákiában. Csehországban a kezdeti 25-27 biztosítóból mára 8 lett – a lakosság szabadon választhat közülük.

Nincs tudományos bizonyíték arra nézve, hogy az ellátás minőségét befolyásolná, milyen társadalombiztosítási modell működik az adott országban – nyilatkozta a Piac és Profitnak Boncz Imre.

Borbás Ilona szerint a modellek közti valódi különbség a funkciókban, a politikákban van. A finanszírozási eszközök gyűjtésének módja és forrása mellett például a kockázatközösségek, finanszírozási alapok összevonásának technikája, a szolgálatvásárlás mikéntje, a nyújtott szolgáltatások körének és a lakossági önrészfizetések alkalmazásának módszerei együttesen jellemzik a rendszereket – hangsúlyozta a főosztályvezető.

A szakértők szerint az ördög a részletekben rejlik, így nincs olyan szakértő, aki meg tudná mondani, melyik megoldás a hatékonyabb. A szakemberekhez hasonlóan a magyar lakosság is tanácstalan a kérdésben: a Medián felmérése szerint bár a szabadon választható magánbiztosítók bevezetését mindkét nagy párt támogatói támogatják, a megkérdezettek 37 százaléka saját bevallása szerint nem érti a több-biztosítós rendszer lényegét.