Arab hátszéllel az OMV
Hamarosan kiderül, hogy az abu-dzabi székhelyű International Petroleum Investment Company (IPIC) mennyivel kívánja növelni az osztrák OMV-ben lévő, ma 17,6 százalékos hányadát, s talán az is, mi motiválja a lépését. Az arab befektetési társaság az elmúlt napokban többször cáfolta, hogy az osztrák olaj- és gázipari cégben meglévő, illetve megszerzendő tulajdonrészét tovább akarná adni például az orosz Gazpromnak. Mindazonáltal az éppen azokban a napokban tette közzé szándékát további OMV- részvények vásárlásáról, amikor a lapok folyamatosan foglalkoznak az osztrák cég közeledésével a Mol Nyrt.-hez, s e szándék a magyar társaságnál igen határozott ellenállásba ütközik. Ráadásul az IPIC első embere, Khadem al-Qubaisi állást is foglalt az ügyben; az APA szerint támogatja az OMV közép- és kelet-európai terjeszkedését, s helyesli a Mol felvásárlására való törekvését is.
„Mivel még nem tudható, milyen részesedésnövelésre készül az IPIC az OMV-ben és mikor, az sem látható, hogyan hat majd az OMV-ben tervezett részesedésnövelése az OMV–Mol kapcsolatra. Számottevő hatásra azonban nem számítok – mondta lapunknak a KBC Securities elemzője. Olena Kirilenko szerint az sem valószínű, hogy a céget közvetlenül maga a Mol is érdekelné Stratégiai befektetőről van szó, amely az OMV-re, annak is többek közt a feltárótevékenységére összpontosít.
A Mol egyébként nem nyitott az OMV-vel való szoros együttműködésre, s kiváltképp nem az általa való felvásárlásra. A magyar társaság vezetői többször tudatták a közvéleménnyel, hogy stratégiájuk megvalósítására a Mol egymaga is képes, ahol pedig partnerre van szüksége, ott egy-egy projektre áll össze valamely piaci szereplővel, érdekeltségátadás nélkül, viszont a kapcsolattól hozzáadott értéket elvárva. Az OMV vezérigazgatója viszont azt reméli, hogy néhány éven belül a korábbi 10 százalékot nemrég újabb 8,6 százalékkal megfejelt Mol-hányadát jelentősen tovább növeli. Wolfgang Rutterstorfer a tegnapi Financial Timesban ugyanakkor nem értette, hogy a Mol miért indított június 22-én részvény-visszavásárlási programot. A hivatalos indoklás szerint a magyar cég a túl nagy készpénzállományát kívánta így csökkenteni. A Mol lépését azonban az osztrák cégvezér a részvényvásárlással szembeni védekezésnek minősítette sok szakértővel együtt, annak ellenére, hogy azt az OMV vásárlása előtti napon jelentették be. Az osztrák cégvezető kifogásolta, hogy a Mol már mintegy másfél milliárd dollárt költött saját részvényeire, pedig ezt pénzt Ruttenstorfer szerint a Mol éppen be is fektethette volna. (A mértékek megítélésénél érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt két héten a Mol majd 10 millió darab részvényt vett az említett összegért, az OMV június 25-i bejelentése alapján az újonnan birtokába került 8,6 százalékos, nagyságrendileg 9,4 millió darabos pakettért állítólag egymilliárd eurót költött, azaz a két cég nagyjából azonosan árazta be a Mol-részvényeket.)
Mostani nyilatkozatában Ruttenstorfer ismét az európai olajipari konszolidáció diktálta helyzettel indokolta a két társaság összefogásának szükségességét. Az általa e tárgyban kezdeményezett baráti tárgyalások eredményeként azonban nem a Mol néhány év alatti megvásárlását emelte ki, mint pár nappal ezelőtt, hanem azt, hogy a Mol és az OMV egy 60 milliárd euró piaci értékű társasággá olvadhatna össze, vagy átfogó szövetséget hozhatna létre. Erről azonban a magyar vállalat vezetői már korábban kifejtették véleményüket, hangsúlyozva: stratégiai együttműködések, fúziók során nem lehet csak a méretet alapul venni, figyelni kell a hatékonyságra is.
Kevés új információval, de igen heves nyilatkozatháborúval folytatódik tehát – úgy tűnik – az OMV–Mol felvásárlási háború. A nyilvános piaci mozgások ugyanakkor némiképp konszolidálódni látszanak. Tegnap a BÉT-en mintegy 20 milliárdos forgalom mellett 27 110–27 920 forint között forgott a papír, a 27 950 forintos záróár 0,36 százalékkal volt magasabb a keddinél. VG
