Félreértett kártérítés
A vagyoni kár iránti igény nem utasítható el amiatt, hogy a hivatkozott rendelet szerinti keresetkiegészítéshez munkavégzés szükséges – mondta ki a Legfelsőbb Bíróság az alábbi perben. Az ügy érintettje üzemi baleset folytán lett rokkantsági nyugdíjas. A bíróságot kérte: állapítsa meg a cég kártérítési felelősségét. Úgy vélekedett: a cégnél rehabilitált munkakörben, rehabilitált munkabérre és rehabilitációs keresetkiegészítésre volt jogosult, amelytől azért esett el, mert üzemi balesete miatt ezt a munkakört sem tudta már ellátni.
A munkaügyi bíróság elutasította keresetét. Megállapította, hogy a felperes nem munkahelyi megbetegedés miatt került rehabilitációs munkakörbe. Utóbb abban érte üzemi baleset, munkaképessége csökkent. Munkaviszonya saját kezdeményezésére, közös megegyezéssel szűnt meg. A bíróság szerint a felperes semmivel sem igazolta, hogy a baleset miatt nem tudta tovább ellátni a rehabilitációs munkakört. A rehabilitált munkakörben foglalkoztatottak keresetkiegészítése – az idevágó miniszteri rendelet alapján – társadalombiztosítási szolgáltatásként jár, ez viszont munkavégzést feltételez, és a felperes nem dolgozik – szögezte le a bíróság. A másodfokú bíróság helybenhagyta az ítéletet.
A felperes az LB-n kereste igazát. Szerinte az ítéletek ellentétesek a munka törvénykönyvével, azzal, hogy a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem érte volna baleset. A periratok között volt olyan, amelyben a munkáltató elismerte, hogy járadék formájában megtérítse a rokkantsági nyugdíj és a nyugdíjazást megelőző átlagkereset közötti különbözetet. A vita abban állt, hogy a nyugdíjazást megelőző keresetként a rehabilitált munkakörben folyósított munkabért kell-e figyelembe venni, vagy az e munkakörre tekintettel jogszabály alapján járó egyéb járandóságot, amitől a nyugdíjazás miatt esett el a felperes.
Az LB rámutatott: a bíróságok valóban nem a kereseti kérelemben foglaltakról döntöttek. Nem vizsgálták meg a cég kártérítési felelősségét. A megjelölt miniszteri rendelet szerinti keresetkiegészítés kétségkívül munkavégzést feltételez, a felperes azonban nem erre a jogszabályra alapította keresetét. Nem foglaltak állást a bíróságok abban, hogy a cég köteles-e megtéríteni a felperes azon kárát, amely a rendszeresen folyósított juttatások elvesztéséből ered, azaz megállapítható-e keresetveszteség – hangsúlyozta az LB. Az ítéletet hatályon kívül helyezve, a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozathozatalra utasította. VG
