Ingyenes és gyors: perköltség és bíróság helyett békéltető testület

Levált a vadonatúj cipőnk talpa? Ráadásul a kereskedő nem hajlandó panaszunkat orvosolni, és elhajt bennünket? Hiába fordulunk a fogyasztóvédelmi hatósághoz, amely a törvény szerint minőségi problémák terén tehetetlen?

A vásárláskor adásvételi, tehát polgárjogi szerződést kötnek a vevők. Ezért polgári pert kell indítaniuk az eladó ellen, ha nem tudják máshogy rendezni problémájukat. Csakhogy ki veti magát alá egy hosszadalmas bírósági procedúrának egy pár cipőért? A perköltség, az ügyvédi tiszteletdíj a lábbeli árának a többszörösére rúghat.

Nem kell ilyen mélyen a zsebbe nyúlni, ha békéltető testülethez fordul a károsult vevő. Ez az eljárás ugyanis ingyenes, csak akkor jelent költséget, ha külön szakértőt kell felkérni a vizsgálathoz. Minden megyében működik ilyen szervezet a helyi kamara mellé rendelve – tudtuk meg Vándor Bélától, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) vezető jogtanácsosától. Ha a fogyasztói vitában a vevő nem tud zöldágra vergődni a vállalkozóval, a békéltető testülettől is segítséget kérhet. A tizenöt-húsztagú szervezet ügyvédekből, élelmiszer- és építőipari vállalkozókból, kereskedőkből áll. A fogyasztó és a bepanaszolt cég egyaránt megkapja névsorukat, ahonnan mindketten választhatnak egy-egy személyt. Ők aztán szintén megjelölnek a listáról egyvalakit, aki a háromtagú bizottság elnöke lesz.

Vékonyan csordogál a pénz

A békéltető testületek fő gondja, hogy éves pénzüket az államkasszából az MKIK kapja – mondja Baranovszky György budapesti elnök. A kamara osztja szét a forrást a megyei testületek között az előző évi ügyszám alapján. Ez sokszor hamisan tükrözi az arányokat, és a finanszírozási folyamatot is lassítja. Előfordul, hogy egyes megyékben a testületek kénytelenek felfüggeszteni a munkát. Baranovszky szerint a békéltető testületeknek önálló költségvetési szervekké kellene válniuk.

A vizsgálat során a trió írásban vagy szóban meghallgatja a vitás feleket. Előfordul, hogy a bepanaszolt cég képviselője nem jelenik meg. A biztosítókra és a bankokra a legjellemzőbb, hogy a fülük botját sem mozdítják – így Vándor Béla. A testület határozata az esetek zömében ugyan nem kötelező érvényű, de komolyan eshet latba, ha a vevőnek később mégis bírósághoz kell fordulnia.

A legtöbben a rossz minőségű cipők miatt panaszkodnak. Ennek legfőbb oka, hogy a piacot elárasztották a Kínában gyártott, gyenge minőségű lábbelik. Egyre inkább igaz ez a márkás darabokra is. A panaszlistát az építőipari szolgáltatások köre folytatja. A megrendelők, sokszor tanult emberek gyakran adnak megbízást több százezres munkára – mindenféle papír nélkül. A kész építmény, festés viszont sok esetben kívánni valót hagy maga után.

A békéltető testületi eljárás végpontjaként általában háromféle döntés születik. Az egyik a kötelezés, amely akkor lehetséges, ha a vállalkozó önként aláveti magát a fogyasztó számára kedvező határozatnak. Ebből az eredményből van a legkevesebb. Születhet egyezség is: a vitázók megállapodnak egymással, miként rendezik az ügyet. Többnyire azonban ajánlás íródik, azaz a bizottság tesz javaslatot a megoldásra, amit a cégek több mint fele el is fogad.

Jobban járnak a vétkes cégek, ha megfogadják a testület ajánlását. Ellenkező esetben ugyanis feketelistára kerülnek – hangsúlyozza Baranovszky György, a Budapesti Békéltető Testület elnöke, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségének (FEOSZ) vezetője. A „sáros” vállalkozások neve tevékenységi kör szerint csoportosítva, betűrendben a FEOSZ honlapján (www.feosz.hu) olvasható.