Tabutéma itthon a vezetői hiba

Nem szívesen beszélnek itthon a vezetők a saját hibáikról, a főnöki tévedés, a hiba tabutémának számít. Németh Gergely, a Corporate Values Kft. szervezetpszichológusa szerint ennek oka, hogy itthon a vezető vállát a tévedhetetlenség és a mindentudás terhe nyomja, szinte a kinevezésétől kezdve. Ez egy olyan láthatatlan elvárás, amelynek nagyon nehéz megfelelni, és a vezetőkről feltételezett, képzelt sztereotípiáinkról szól. Ezek a burkolt személyiségelméletek társas helyzetben egymást erősítik. A hibázás és inkompetencia (valamiben kevesebb tudás) lehetősége ezáltal egyre nyomasztóbbá tud válni. Holott egy vezetőnek korántsem kell mindenhez, minden kolléga szakterületéhez értenie, s ez a fajta nem tudás nem minősül hibának. A vezetőknek a vezetéshez, a kommunikációhoz és az emberek irányításához, a többfeladatos és -projektes működéshez, az erőforrás-elosztáshoz kell nagyon értenie – hangsúlyozza a szakember.
A klasszikus hibák közé sorolható viszont a céltévesztés, a kommunikációs hiba, az információ-visszatartás, a kiszámíthatatlanság, a részrehajlás, a hiteltelenség, az empátia hiánya, a tervezési, a döntési vagy épp a tanulási képtelenség.
Például az angolszász kultúrában a pragmatizmus az uralkodó elv: a hibát tanulási felületnek tartják, tehát lehetőségnek arra, hogy elemezzék, és a tanulságok mentén legközelebb hasonló hibát ne kövessenek el. A magyar megközelítés ellenben az, hogy semmi esetre se derüljön fény a fiaskóra. A baki bármily kicsi is, de később felróható, és adott élethelyzetben életveszélyes lehet. Észrevehető a két megközelítés közötti különbség, amely többek között a bizalomról szól (például a jövőbe, a környezetbe vetett) – emeli ki Németh Gergely. Hozzáteszi: nálunk az is terhelő lehet, ha valakiről kiderül, hogy réges-régen elkövetett egy hibát, ugyanis a fiaskó miatt még évekkel később is alkalmatlan vezetőnek tarthatják, aki semmit sem változott.
Pedig ha az adott vezető vette a fáradságot és levonta a tanulságokat, akkor többnek, értékesebbnek, jobb irányítónak kell ma lennie, mint az ominózus eset előtt. Ráadásul azoknál is jobbnak kell lennie, akik ilyen hibát még nem követtek el, vagy nem derült ki róluk.