Általános lett a kéthavi kaució

Elemzés. Egyelőre nem kell versenyt futni egy-egy lakásért a fővárosban bérletet keresőknek. A főbérlős lakásokra már csak a nagyon alacsony pénzösszeggel rendelkezők fanyalodnak, egyedül viszont 50 000 alatt nemigen lehet albérletet találni. A Duna House tapasztalatai szerint a külföldiek a legragaszkodóbbak, sokan semmi pénzért nem költöznének a város egyik oldaláról a másikra.

Továbbra is a jó közlekedés és a központi elhelyezkedés a legfontosabb az albérletet keresők körében, a bérbevevők döntő többségénél alapelvárás a metró valamelyik állomásának vagy a 4-es, 6-os villamosvonal egyik megállójának a közelsége. A többség a 60–80 000 forint között kínált ingatlanokból választ, ezért a pénzért általában már a város központjában viszonylag tűrhetőt lehet kivenni, bár mindig akadnak meglepetések. A bérbeadáskor már szinte kötelező elemnek számít a kéthavi kaució.

A hajdani klasszikus, főbérlős lakásokat ma már igyekeznek elkerülni a bérlők, ilyen megoldást csak azok választanak, akik csupán 20-30 000 forintot tudnak a bérletre szánni, de ebben az esetben is inkább ismerősökkel vagy végső esetben idegenekkel társulnak, bízva a jó hangulatban. A kereslet drasztikus csökkenésének köszönhetően a főbérlős lakások tulajdonosai sokkal engedékenyebbek, ma már például szóba sem kerül, hogy ne lehetne ismerősöket felvinni a lakásba.

Erősen ódzkodik ugyanakkor a bérlők többsége bizonyos városrészektől: a VIII. kerületben lévő ingatlanokat sokan megnézni sem akarják, azonban a helyszínen gyakran kellemesen csalódnak, a kerület jó állapotban lévő részein (pl. a Szentkirályi utcában és környékén) gyakran kötnek üzletet. Más a helyzet a kerület hírhedt belső részein, itt időnként – ha ki is megy a bérlő megnézni a lakást – sok esetben már az utcán vagy a ház előtt tapasztaltak gyors távozásra késztetik. Az ilyen jellegű bérletek egy része könnyen felismerhető már a hirdetési újságból is, legtöbbjüket „a Blaha Lujza tértől néhány percre” jeligével próbálják reklámozni. Szintén nehezebb kiadni a külső kerületekben lévő nagy lakásokat, roszszabb állapotú családi házakat.

A külső városrészeken 50 000 forint körül még egy kicsit válogatni is lehet, sőt a jobb környékeken sem lehetetlen kifogni ilyen lakást, azonban manapság ez már inkább szerencse kérdése, a viszonylag jó helyeken lévő kiadó ingatlanok ára – állapottól és a tulajdonos vérmérsékletétől függően – 60–90 000 forint között alakul. A finanszírozással kapcsolatban – különösen ha egyetemista általi bérlésről van szó – érdemes előre gondolkodni: megfelelő befektetési lehetőség választása esetén a bérleti díj nagy része vagy akár egésze a hozamból finanszírozható, így nem a családi kasszát terheli – hívta fel a figyelmet Csedő Zoltán, a Duna House pénzügyi tervezési üzletágának vezetője.

Mind a bérlők, mind a bérbeadók igényei nőttek az elmúlt évek alatt: a lakásnak csak jóindulattal nevezhető helyiségeket ma már nem lehet kiadni, a leendő lakók ilyen esetben inkább társulnak. A bútorozottság megléte esetenként csak ront a kiadási esélyeken, a szedett-vedett, ócska bútorokat jobb eltávolítani, és bútorozatlanként hirdetni meg az ingatlant. Az internetlehetőség pedig szinte alapkövetelmény. Válogatósabbak a bérbeadók is, sokan sokféle kikötéssel élnek: egyeseknél kevésbé népszerűek a keletről vagy afrikai országokból érkező külföldiek, sokan a háziállatokat nem tolerálják, de van, aki gyerekeseknek nem adná ki a lakását semmi pénzért. A dohányzás ténye is érdekes lehet, itt azonban általában gyorsan megszületik a kompromisszumos megoldás. VG