Szorosabbá vált az azeri szál
Alternatíva. Azerbajdzsán ellenőrzi a világ gázkészleteinek tekintélyes hányadát, a gázkereskedő és -felhasználó országok igyekeznek vele mielőbb importszerződéseket kötni. Magyar és uniós szempontból is az az elsődleges kérdés, hogy a kaukázusi ország táplál-e majd gázt a Törökországon át Európáig építendő Nabucco gázvezetékbe, s ha igen, mennyit. Megállapodás egyelőre nincs, hiszen még beruházási döntés sincs az 5,2 milliárd eurós és 3200 kilométeres cső megépítéséről. Országa szállítási szándékát viszont nemrég Budapesten is megerősítette Natig Alijev azeri energiaügyi miniszter. Mint ismertette, országa már stratégiai együttműködési szerződést kötött az Európai Unióval, az Egyesült Államokkal, most Kazahsztánnal tárgyal hasonlóról, és Türkmenisztánnal is napirenden van a kérdés. Törökországgal a tranzitról készül államközi megállapodás.
Azerbajdzsánban eddig is közel 20 milliárd dollárnyi tőke áramlott a szénhidrogéniparba, de további 60 milliárdra lenne szüksége, elsősorban a néhány éve felfedezett Sah Deniz gázlelőhelyen indított feltárásokra, majd a termelésre. A Kaszpi-tengeri tengeri területen az idén is 2,8 milliárd köbméter földgázt hozott a felszínre a néhány éve még gázimportra szoruló ország. Jövőre ennek a háromszorosát tervezi, 2009–2011 között pedig már 9,83 milliárdot. A tervek szerint akkorra újabb óriási Sah Deniz-i mezőt vonnak művelés alá, s ugyanakkorra üzembe helyezik a Nabuccót is. Az addig kitermelt gáz majdnem háromnegyedét Törökország veszi meg, egy kis hányadát Grúzia, a többi marad helyi felhasználásra.
Szakértők szerint nem biztos, hogy így lesz. Például azért nem, mert az európaiak mellett jelentkező többi vevő kedvezőbb ajánlatot adhat Bakunak és a többi lehetséges szállítónak. Épp e kételyek eloszlatására utazott a napokban Bakuba az osztrák gazdasági miniszter. (A Nabucco projekt vezetője ugyanis az osztrák OMV. Tagok: a Mol, a romániai Transgas, a bulgáriai Bulgargaz és a török Botas, s várhatóan csatlakozik a francia Gaz de France vagy a német RWE is.) Martin Berntstein szándéknyilatkozatot írt alá azeri kollégájával, Hejdar Babajevvel arról, hogy Azerbajdzsán „integrálódik” a Nabucco projekthez. (Szó volt a két ország gazdasági együttműködéséről is.) Hasonló egyezség készül Kazahsztánnal és Türkmenisztánnal is.
Viszont többek szerint Törökország szerepe is kérdéses. Törökországot éppen azért hagyja ki tervezett európai gázexportja útvonalából az orosz Gazprom, mert a törökök nem tranzitőr, hanem gázkereskedő szerepet kívántak maguknak a Kék Áramlat projektből. Ráadásul maguk is törekedtek az azeri gáz megvásárlására. A Gazprom azzal válaszolt a nyáron, hogy közölte: a vezeték elkerüli Törökországot, s nyomvonalával együtt pedig a neve is megváltozik, Déli Áramlatra.
Megdrágíthatja a Nabuccón vásárlandó gázt, ha szállításában Törökország itt is kereskedőként, nem pedig tranzitőrként kíván részt venni. Esetleges ilyen törekvésében a tárgyaló pozícióját javítja, hogy a Nabucco projekt tagjainak nincs nyomvonal-alternatívájuk, illetve éppen az az egy van, amit el akartak kerülni: orosz területen és orosz közreműködéssel jutni az azeri gázhoz. Megnyugtató viszont a tranzitszerepét rögzítő megállapodás, s hogy a török állami gázipari társaság, a Botas elnöke is cége tranzitőr szándékairól beszélt nemrég. Csak annyit tett hozzá, hogy a tranzitdíjat szeretné gázban kapni. VG
-->
