Onedin karrierkövetője

Ha kicsi a lavór, amiben úszunk, akkor találnunk kell egy olyan trambulint, amellyel nagyobba jutunk, s ha ez nem megy, akkor meg kell keresni azt, aki átemel minket oda – magyarázza Litvai János, a Mahart Duna-Cargo Kft. ügyvezető igazgatója, hogy korábban veszteséges cége számára miért teremtett előnyt, nagyobb piaci lehetőséget a privatizáció.
Üzlet. A Mahart folyami árufuvarozási tevékenysége egészen 1895-re nyúlik vissza. Litvai János szerint a magas minőség és az értékarányos árak mellett piaci sikereik alapja az, hogy a jogelődök becsülettel öregbítették a cég jó hírnevét, és ez a folytonosság, megbízhatóság, az adott szó becsületének tisztelete ma is komoly érték a piacon. Az üzletágat 2003. októberben vette át a Mahart Duna-Cargo Kft., amelynek privatizációjára 2004-ben került sor. A cég a német Gerhard Mayer AG tulajdonában álló osztrák DDSG Cargóhoz került. Gerhard Mayer halála után, tavaly a DDSG és vele a Mahart Duna-Cargo Kft. az East Point Grouphoz került.
A ma is a hagyományokra épülő konzervatív üzletpolitikát folytató társaság a különféle nyersanyagok, acéláruk, valamint mezőgazdasági termékek fuvarozásában vesz részt a Dunán és a kapcsolódó víziút-hálózaton. Évente közel egymillió tonna árut szállít, ez a magyar belvízi áruforgalom mintegy 20 százalékát teszi ki. A társaság eszközállománya több mint száz, összesen mintegy 124 000 tonna hordképességű vízi járműből áll. A hazai és külföldi képviseletekkel együtt mintegy 200 főt foglalkoztató társaság négymilliárd forint körüli forgalom mellett nyereséges.
Litvai János úgy látja, hogy a Duna–Rajna–Majna-csatorna megnyitása, majd az európai uniós csatlakozás és most a jelentős flottával, ugyanakkor olcsóbb munkaerővel rendelkező bolgár, román versenytársak erősödése rendkívüli kihívásokat jelent. A sikerhez arra volt szükség, hogy a Mahart Duna-Cargo a privatizációt követően szervezetét, működését tekintve szinte azonnal a nyugati értelemben vett hajózási vállalattá tudott válni. Jövőbeni lehetőségeit növeli, hogy az osztrák piac legnagyobb szereplőjének számító DDSG-vel szorosabb együttműködés révén tovább növelheti hatékonyságát.
Azt is rendkívül fontosnak tartja, hogy a versenytársakkal olyan dialógus alakuljon ki, amely a szakma közös érdekeit szolgálja. Szervezésüknek köszönhetően ismét Budapest adhat otthont a bratislavai egyezményhez tartozó legnagyobb dunai hajóstársaságok konferenciájának.
Ember. Litvai János azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerült megvalósítaniuk gyermekkori álmukat: a legendás tévéműsor, az Onedin család hatására döntötte el, hogy ezt a pályát választja. A kitűzött célt szem előtt tartva végezte iskoláit, aztán a Mahart dunai flottájához került, később pedig a társaság bécsi, majd regensburgi képviseletén dolgozott. A hajózás során nem csak emberismeretre tett szert, megtapasztalta az emberek és a technika teljesítményének felső határait, és az infrastruktúrát is megismerte.
Egy állami vállalatnál nagyon gyakran kisebb a teljesítményorientáció, mint ott, ahol a hús-vér tulajdonos a maga elvárásaival megjelenik. Idővel tudatosult benne: egy vállalkozásnak az a feladata, hogy a külső körülményeket a saját gazdálkodási elképzelései szerint alakítsa. Ha erre önmagában nem képes, keressen olyan partnert, aki – nagyobb piacot teremtve – megteheti ezt.
„Nem akartam külföldön hosszú ideig munkát vállalni, mert éreztem, hogy a privatizáció hozzájárulhat a cég talpra állításához, fejlesztéséhez. Az az elgondolásom is beigazolódott, hogy ma már idehaza is fel lehet építeni egy nyugati értelemben vett karriert – igaz, sokkal nagyobb erőfeszítés kell hozzá, mint a fejlettebb országokban” – teszi hozzá. Hazatérve az apró külföldi képviseletek után ismét meg kellett tanulnia a csapatmunkával járó kihívásokat, meg kellett ismerni a hazai viszonyokat. „Az idővel kompenzáltam: ha kellett, reggeltől esti bent voltam a munkahelyemen” – magyarázza a cégvezető, aki határozott, nagy követelményeket támasztó, makacs embernek tartja magát. Olyannak, aki a megfelelő szakmai érvek hatására azonban hajlandó megváltoztatni álláspontját. Hobbija a szakmája: a dunai hajózáshoz, illetve a Maharthoz kapcsolódó relikviák gyűjtése. ÉMZ

-->