Csúcson a fekete arany ára

Egy hordó (159 liter) olaj immár közel 100 dollárba (17 500 forintba) kerül a világ-piacon, itthon pedig a literenkénti 300 forintos határt ostromolja az üzemanyagok ára. A kőolajtermékek drágulása azonban manapság sokkal kisebb hatással van a globális gazdasági teljesítményre, mint 20-30 évvel ezelőtt.

A fekete arany árát manapság több tényező is emeli. A globális kereslet – különösen Kína és India többletigénye miatt – látványosan emelkedik, ezzel a kitermelés részben nem tud, részben pedig nem akar lépést tartani, hiszen az áremelés nemcsak kényelmesebb, de – az egyre növekvő kitermelési költségek megspórolása miatt – nyereségesebb is.

Szintén emeli az árakat a közelmúlt viharos időjárása, amely miatt a tengeri olajszállítások lelassultak és bizonytalanabbá váltak. De hosszabb távon is nő a kockázat, hiszen éppen a minap jelent meg a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) tanulmánya, amely szerint ha a mai trendek folytatódnak, 2015-ben globális ellátási válság alakulhat ki, mivel a nagy olajexportőr országok többletbevételeiket nem a kapacitások fejlesztésére használják fel.

Különösen nagy gond, hogy éppen azok az olajforrások merülnek ki hamarosan, amelyeknél a piaci alapú szabályozás a meghatározó. Ezzel szemben a nagy tartalékokkal rendelkező országok rendszerint nagyon erős központi kontroll alatt tartják az ágazatot (Venezuela, Oroszország, Közel-Kelet), így sokszor az optimálisnál jóval szerényebb a kitermelésbe viszszaforgatott tőke.

Az IEA szerint 2030-ra a 2005-ös szinthez képest 55 százalékkal emelkedik a világ energiaszükséglete, az olajigény pedig 37 százalékkal lesz nagyobb. (Ez az energiaigény évi 1,8 százalékos emelkedését jelenti, miközben egy esztendeje az ügynökség még csak 1,6-del számolt.) Ennek következtében a világ olajtartalékainak mintegy 56 százaléka, 739 milliárd hordó felett őrködő OPEC piaci részesedése a mai 42-ről 52 százalékra hízhat.

Az olaj árát emeli az is, hogy gyengül a dollár, márpedig a világ feketearany-kereskedelmében az elszámolás szinte kizárólag az amerikai deviza segítségével történik. Sokan ezért rámutatnak: a 100 dolláros olajár korántsem olyan fájdalmas a világ gazdaságának, mint néhány évvel ezelőtt lett volna, hiszen más devizákban kifejezve az emelkedés sokkal szerényebb. A számok azonban korántsem ennyire biztatók: mivel a gyengülő dollár olcsóbbá tette az olajat, a kereslet is megnőtt, ez aztán a merev kitermelés miatt drágulást okozott. A brent minőségű olaj ára dollárban ez év január elejétől november közepéig 61 százalékkal emelkedett, ez az uniós valutában is 56,5 százalékos drágulást fed. (Az amerikai olajaknál mintegy 40 százalékos dollárban mért drágulást regisztráltak.)

Sokan érvelnek azzal is, hogy a mai áremelkedést jórészt a spekulánsok egyre intenzívebb jelenléte okozza. Egy 2006-os amerikai szenátusi vizsgálat szerint a spekuláció önmagában mintegy 20 dollárral növeli az olajárat, igaz, a világ valamennyi kereskedési platformjára kiterjedő megbízható adatok híján a pontos mérés lehetetlen, sőt, némelyek szerint ez a becslés is csak spekuláció. Ugyanakkor egyes piaci szereplők szintén úgy látják: ma a határidős olajügyletek tőzsdei forgalmának 40 százalékát a spekulánsok kötik, miközben 1998-ban még csak 20 százalék volt ez az arány.

Az üzemanyagárakat a nyersanyag drágulása mellett a finomítói kapacitások szűkössége is felfelé hajtja. A világ legnagyobb felhasználójának számító Egyesült Államok ugyanis nemcsak nyersolajból, de finomított termékekből is behozatalra szorul, mivel saját kapacitásait már évtizedek óta nem fejleszti érdemben. Így nem csoda, hogy Rotterdamban, a tengerentúlra induló tankhajók töltőhelyén az év eleje óta a benzin ára közel a duplájára emelkedett.

Mindezek ellenére elemzők szerint globális válságra aligha kell felkészülni. A drágulásától ugyanis nemcsak a dollár gyengülése védi például az európai országokat, hanem a mind hatékonyabb energiafelhasználás is. A vén kontinens olajfelhasználása 1980 óta mindössze 1,8 százalékkal nőtt, noha gazdasági teljesítménye megsokszorozódott. Németországban például az RWI kutatóintézet szerint ma csak feleannyi olajra van szükség egységnyi GDP előállításához, mint a hetvenes években.

Szakértők emellett arra is rámutatnak, hogy még az olajkitermelő országoknak sem érdekük, hogy a fekete arany ára az egekbe szökjön. Ez ugyanis az amúgy sem felszálló ágban lévő nagy olajfelhasználó ágazatok válságához és a kereslet visszaeséséhez vezetne. Ráadásul emellett minden eddiginél jobban ösztönözné az alternatív energiahordozókra való áttérést, amely az utóbbi években így is egyre jelentősebb fenyegetéssé vált.

Az energia ilyen forrásból való előállításának költsége pedig az olaj számára egyértelmű árplafont jelenthet, ráadásul az alacsonyabb környezetterhelés miatt könnyen lehet, hogy az áttérés tartóssá válik, és az elvesztett vevőket később már nem lehet visszaszerezni. JP