Ha jó a főnök, nem kell fizetésemelés
Nincs ragasztó a székeken. A 2007-es Világgazdaság-Hewitt Legjobb Munkahely Felmérés adataiból kiderült, hogy az első hazai elkötelezettségmérés (2001-ben volt) során tapasztaltakhoz képest jócskán megváltozott a magyar munkavállalói attitűd. A Világgazdaság Online exkluzív információi szerint a munkavállalók folyamatosan növekvő mobilitási hajlandósága egy egészen új munkaerő-piaci helyzetet teremtett, amelyen a dolgozók nem feltétlenül érzik biztosnak állásukat, viszont cserébe nem is kötődnek nagyon szorosan aktuális munkaadójukhoz.
Derűre ráció. Ennek az is oka, hogy a magyar munkavállalók optimistának mondhatók, hiszen közel egyötödük bátran ki meri jelenteni, állása elvesztése esetén pár hét alatt újra könnyedén el tudna helyezkedni, és csak 12 százalékuk fél kifejezetten az álláskeresésétől. Érdekesség, hogy e tekintetben nincs különbség a hazai munkahelyek között, a dolgozók nagyjából mindenhol hasonlóan vélekednek. Ez a derűlátás azonban regionális összehasonlításban már nem is tartozik annyira az optimisták közé. A kelet-közép európai átlagos eredmények szerint a régió munkavállalóinak közel fele ugyanis úgy véli, könnyen találna magának üres posztot, és további egyharmaduk szerint kis erőfeszítésekkel ugyan, de gyorsan el tudna helyezkedni. A friss EU-csatlakozó Bulgáriában még ennél is bizakodóbbak az emberek: a munkavállalók több mint fele bízik abban, hogy pár hét alatt megtalálná az új munkahelyét.
Ha nem jó a csapat, menekülj! Az idei Legjobb Munkahely Felmérés eredményei alapján nyilvánvaló, hogy a nyertes álommunkahelyek minden tekintetben jobbak, mint az átlagos vállalatok. E mögött természetesen a dolgozók általánosan jobb véleményének hatását is viszontláthatjuk – érdekes éppen ezért megvizsgálni, melyek azok a területek, ahol az átlagos cégek dolgozói is közel olyan elégedettek, mint a Legjobbaknál dolgozók, illetve ahol utóbbiak munkatársai sem maradéktalanul boldogok. A kollegiális kapcsolatok például az összes cégnél nagyon jó eredményeket érnek el – hiszen, egyrészt a vállalatok ma már általánosan odafigyelnek a tudatos csapatépítésre, azon kevés dolgozó pedig, aki nem érzi munkatársai megbecsülését, erkölcsi támogatását, az rövid távon elmenekül és új munkahely után néz. A fizikai munkakörnyezet megítélése szintén gyakran végez az elégedettségi rangsor élén, ez – mint higiénés faktor – mindenhol elvárás, motiváló hatása viszont elenyésző. A dolgozók igen nagy aránya tisztában van a feléjük támasztott elvárásokkal.
Pénz kontra főnök. A kutatás során a Hewitt közel 140 vállalat több mint 30 ezer dolgozóját kérdezte meg, többek között arról, hogy mi az, ami legfontosabb egy munkahellyel kapcsolatban? A hazai munkavállalók egyértelműen a fizetést emelték ki elsőként. Meglepő, hogy ehhez képest egyetlen fizetéssel kapcsolatos kérdés sem szerepel a Legjobb és az átlagos munkahelyek közötti legnagyobb különbségek között (nemcsak az első tíz, de az első 25 kérdés között sem). Úgy látszik, a kinyilvánított preferenciák mellett vannak más tényezők is, melyek sokkal erősebben tudják növelni a dolgozók elégedettségét, munkahelyükhöz való ragaszkodását. Ez egyértelműen az, hogy milyen a közvetlen főnök, és a vállalat felső vezetése. A támogató, megbecsülést adó, dicsérő főnők ugyanis képes arra, hogy „kompenzálja” egy esetleges fizetésemelés hiányát.
