Változó politikai erőviszonyok

Az amerikai kormányzat becslése szerint az idén az OPEC-tagországok mintegy 658 milliárd dollárnyi bevételhez jutnak az olajból, ez 9 százalékkal (54 milliárd dollárral) több a tavalyinál, és ötszöröse az 1998-asnak, miközben a kitermelt mennyiség alig emelkedett. Jövőre még ennél is jobban járhatnak: bevételeik a 762 milliárd dollárt is elérhetik, ha a mai árszint tartós marad. Ezek az országok elsősorban politikai erejük növelésére használják a pluszpénzt, elegendő csak Iránra vagy Venezuelára gondolni. Például Hugo Chávez elnök belső hatalma megszilárdítása érdekében szociális intézkedésekre költ: ingyenessé tette az egészségügyet és az oktatást, s alacsonyan tartja az élelmiszerárakat is, miközben a gazdaság szárnyal.

Oroszországban is látványos a fejlődés, annak ellenére, hogy mesterségesen fékezik a kitermelést. Az adótörvények ugyanis évekkel ezelőtti olajárszinteket rögzítettek, így ma az exportálóknak hordónkénti eladási áruk 27 dollár feletti részének 8 százalékát adóként be kell fizetniük a költségvetésbe, miközben a

piaci árszint az ennél jóval magasabb kitermelési költséggel működtethető lelőhelyek beüzemelését is indokolná.

A világ tizedik legnagyobb olajexportőrének számító Norvégiában a mai 2,75 milliárd dolláros ráfordítást 3,3 milliárdra emelve 2008 végére a kormány minden gyermeknek támogatott óvodai férőhelyet ígért, mivel a döntően az olajbevételekből finanszírozott központi állami nyugdíjalapban már túlzottan sok pénz halmozódott fel. Elemzők rámutatnak: mindehhez az kellett, hogy a sikeres jogi konstrukciónak köszönhetően az olajbevételekhez éveken át közvetlenül egyetlen kormány sem férhetett hozzá.

Dubai is hasonlóan hosszú távon gondolkodott. Itt a gazdaság megerősítésére költöttek, így ma már a GDP alig 5 százaléka származik az olajiparból, hála a turizmus, a kereskedelem és az építőipar fejlesztésének.

Eközben Kína és India mind olajéhesebb gazdasága komolyan megsínyli a drágulást. Az igénye 70 százalékát importból fedező Kínában komoly üzemanyaghiány alakult ki, mivel a belföldi finomítók a központilag megszabott irreálisan alacsony eladási ár miatt nem működnek, a bevitel viszont akadozik, s egyre költségesebb. November elsejétől így a kormányzat kénytelen volt 10 százalékkal megemelni a komoly támogatást élvező benzinárakat.

Indiában, ahol a kormány évi 12 milliárd dollárt költ az olajtermékek, különösen az alsóbb és a középosztály által főzéshez használt kerozin támogatására, komoly válság alakulhat ki. A költségvetés ugyanis aligha tudja örökké a mai szinten tartani a belső árakat, miközben nemigen javul az érintettek jövedelmi helyzete.

Az Egyesült Államoknak is mind nagyobb terhet jelent, hogy az üzemanyagok árait támogatja. Világosan látszik, hogy a mai amerikai életvitel hosszabb távon nem fenntartható, ezért egyre hangosabbak az olajfogyasztás mérséklését ösztönző intézkedések szószólói. Többek között azt javasolják, hogy ne segítsék az ingázás kialakulását, például lakáshitelt csak a munkahely közelében lévő otthonra lehessen felvenni.

Szorgalmazzák a tömegközlekedés fejlesztését, az üzemanyag-támogatás megszüntetését, a használatalapú útdíj bevezetését és azon, eredetileg a vidéki farmereket támogatni hivatott, de városi luxuscirkálók terjedését hozó könnyítés eltörlését, amely a különféle terepjárók és pick-upok gyártóit mentesítette az üzemanyag-fogyasztás kötelező csökkentése alól. VG