Magas tarifák, gyenge verseny
A lakosságnak szánt áramért az egyetemes szolgáltatóknak nem kell nyilvánosan versenyezniük, a versenypiaci kereskedők importlehetősége pedig beszűkült. Ráadásul nagyobb az a felhasználói kör, amely védelmet élvez a piaci hatások egy része alól. Vagyis a maradék helyettük is fizet. A Világgazdaság által megkérdezett, a „védtelen kört alkotó” termelővállalatok mindegyike készült a piacnyitásra: versenyeztette az áramszállítókat. Többségük maradt a korábbi partnerénél, tudomásul véve a fenti, átlagosan 30 százalék körüli áremelkedést. Ennél kicsit alacsonyabbat alkudott ki a jelenlegi szolgáltatójánál maradt Fornetti Kft. Ha egyéb kedvezőtlen hatások nem érvényesülnek, az energiadrágulást nem hárítja tovább a fogyasztókra – közölték érdeklődésünkre a fagyasztott pékáruiról és látványpékségeiről ismert cégnél.
Nem váltott a Dreher Sörgyárak Zrt. sem, amely már 2007 tavasza óta versenyezteti az ajánlatokat. Az ár mellett figyelembe vette a fizetési határidőt, az ár egy évre való rögzítését (mindennemű piaci és árfolyamváltozástól mentesen), a kockázati tényezők kiküszöbölését és a felhasználási toleranciasáv mértékét is.
Lecserélte viszont kereskedőjét a tatabányai ASG Gépgyártó Kft. – mondta érdeklődésünkre Sólyom Ferenc, a vállalat ügyvezető igazgatója. Számítása szerint jövőre 32-33 százalékkal kerül többe számukra az áram. Ez 80-90 millió forintos többletköltséget jelent, de exportáló cégként ezt esélyük sincs továbbhárítani a többnyire nagy nemzetközi vállalkozások európai gyáraiból álló vevőkörére. Több áramtermékre írt ki pályázatot a MÁV Zrt. is, megállapodás még nem született. Reméli, hogy tevékenységének közüzemi ellátást teljesítő része bekerülhet majd a közintézményieknek létrehozandó védett ársávba.
E sáv létrehozása azonban erős kételyeket ébreszt azzal kapcsolatban, valóban komolyak-e a kormány árampiac-nyitási szándékai. Már az a technika is aggályos, amellyel a lakosság jut majd az átlagosnál olcsóbban villamos energiához. Az áramtörvény szerint a hatóság jövőre az ár nagyságába már nem szól bele, csak annak képzési módját ellenőrzi. Azt viszont nem írja elő, hogy a lakosságot kiszolgáló egyetemes szolgáltatók is olcsóbban jussanak majd villamos energiához.
Márpedig így lesz. Nem aukción veszik majd meg a jövőre továbbadandó áramot, hiszen azt a nagykereskedő – hosszú távú szerződésük alapján – „félreteszi” nekik. Ráadásul a készlet javából, azaz a legolcsóbb forrásokból. Ilyen a paksi és a mátrai erőmű árama és az ukrajnai import. (Utóbbiból jut a Dunaferrnek is a tulajdonosa által ellenőrzött kereskedő cég révén.)
Bár a cél itt a lakosság kímélése, több okból is nehezen fogadható el a megoldás szociális indíttatású magyarázata. A lakosságnak azt a rétegét is kíméli a piaci áraktól, amely azt kényelmesen ki tudná fizetni. Módjával ösztönzi ésszerűbb áramfelhasználásra a drágulást már megérző széles középréteget, amelyet mellesleg inkább az szja-terheinek mérséklésével kellene segíteni. Végül kifejezetten káros módon eltereli a figyelmet arról, hogy a szociálisan valóban rászorulók számára a mai napig nem dolgozták ki a vásárolt terméktől (jelen esetben az áramtól) független támogatási rendszert. A tiszta helyzet teremtése mellett maradt az állam – már ismerős – atyai gondoskodása.
Az alkalmazott technika miatt csak a maradék, azaz a drágábban előállított villamos energia jut aukción keresztül a versenypiacra. Ez gyengíti a versenypiaci kereskedők pozícióját, s vele vevőik, a felhasználók versenyképességét is. Végső soron annak a lakosságnak a munkahelyei kerülnek rosszabb helyzetbe, amelynek a megvédése a cél.
A közintézményi kör védetté nyilvánítása az előbbi helyzetet rontja tovább. A számukra bő egy hete elkülönített szlovákiai importkapacitás segítségével ők is mesterségesen alacsonyabban tartott áron jutnak majd áramhoz, így a szükségesnél kevésbé ösztönzik őket takarékosságra. Mivel a jóval olcsóbb szlovákiai áram nem jut el a versenypiacra, az ottani átlagárak magasabbak lesznek, mint azzal együtt lennének. A szlovákiai behozatalra vonatkozó rendelet egyébként formálisan nem zárja ki az importból a hazai versenypiaci kereskedőket, csak éppen nem marad számukra kapacitás, mert annak egészét leköti a kedvezményezett magyarországi nagykereskedő.
Összességében a közintézmények és a lakossági fogyasztók is a versenypiacon vásárlók rovására élveznek előnyöket, vagyis a 2008-as árampiaci nyitással erősödik majd a hazai villamosenergia-piaci keresztfinanszírozás.
A hazai szabadpiaci áramkereskedelem legnagyobb szereplője az MVM Partner, az Atel és az E.On Hungária. A tavaly újként megjelent EMFESZ máris visszaszorult, mert az ukrajnai importból kimaradt, kisebb romániai behozatalára pedig nem alapozhat hosszú távú partnerségeket – tudtuk meg a cégtől. A bizonytalan szabályozási környezet miatt egyelőre visszautasítja a vevői megkereséseket a CEZ Kft. is Hornai Gábor ügyvezető tájékoztatása szerint, aki hangsúlyozta: cége a jövőben mindenképpen meg kíván jelenni a hazai áramkereskedelemben. vg
