Magányos? A robotkutya segíthet
A magány érzése sok szenvedés forrása azoknak, akik egyedül maradtak, és valamilyen okból valóban társtalanok: szó szerint se kutyájuk, se macskájuk. A helyzet gyakran azért nehezen javítható, mert sok idősek otthonában nem lehet állatot tartani, ezért az oda költöző öregek még korábbi, kedvencüket sem tarthatják maguknál.
Érdekes vizsgálatok történtek a magány javítására, kezelésére különböző háziállatok telepítésével. A magány tünetei jelentősen javultak, ha valaki cicát vagy kutyát vett maga mellé, megszokta, megszerette. Még az is kiderült, hogy az emberek vérnyomása csökken, ha egy kutyával foglalkoznak, de a vérnyomás mérhetően lesz alacsonyabb, ha ez a kutya a saját, szeretett ebük, mint ha egy másik, ismeretlen kutyával játszanak.
Az idős emberek gondozóhelyeinek egy részében viszont nem lehet élő kutyát tartani. Marian R. Banks és munkatársai a Journal of American Medical Directors Association folyóiratának legújabb számában közölték annak a vizsgálatnak az eredményeit, amiben igazi kutyát, vagy robotkutyát adva a magányos, idős embereknek azt nézték, milyen módon és mértékben érzik jobban magukat ezek az öregek.
A robotkutya kicsi, puli-méretű kutyus, bizonyos mértékig interaktív állatka volt. A vizsgálat kezdetén a kutatók a kiindulási magányérzést egy jól ismert, pszchológiai kérdőív segítségével igyekeztek fölmérni. Ezt követően az idősek otthonában lakók egy részének megengedték, hogy élő kutyát tartson és azzal lakjon, a másik csoport robotkutyát kapott, a harmadik csoport pedig ugyanúgy egyedül élt, mint korábban.
A valódi, teljes magányhoz képest mind az élő kutyus, mind a robotkutya határozottan csökkentette a magányérzést. Az idős emberek igen hamar megszerették a valódi és a műkutyákat, ragaszkodtak hozzájuk. Érdekes módon a társhoz kötődés nem volt mérhetően gyengébb a robotkutya, mint az igazi kutya esetében és mindkettőre azt válaszolták, hogy képesek az emberi társat helyettesíteni.
