Regionális jövő előnyben
A közép-európai vállalatfelvásárlások és egyesülések során főként a határokon átívelő ügyletek kelthetik fel az igazi nagybefektetők figyelmét, ezért a partnert, illetve az akvizíciók finanszírozásához pénzügyi befektetőt kereső cégek jövőbeni stratégiájában feltétlenül érvényesülnie kell egyfajta regionális szemléletmódnak.
Az amerikai másodlagos jelzálogpiac tavaly nyári bedőlése globális méretű hitelválságba torkollott, amely többek között a kölcsönből finanszírozott cégvásárlásokkor kibocsátott kötvények értékét is megingatta. A befektetők ezen eszközöktől a korábbinál magasabb kockázati felárat várnak el világszerte. Ennek, az elmúlt évben többször is pánikszerű tüneteket produkáló folyamatnak a lehetséges hatásai között sokáig szerepelt a vállalatfelvásárlási aktivitás lassulása is – hiszen drágult az akvizíciók finanszírozása, továbbá a negatív hangulatban nehezebben hihető az egy-egy cég előtt felvázolt impozáns növekedési pálya is.
Hazai szakértők szerint azonban nem feltétlenül vezetnek a pénzügyi szektorban felszínre került problémák ilyen drasztikus következményekhez. Hiszen a tőkeerős cégek, a kockázati alapok, a pénzügyi befektetők feltehetőleg továbbra sem vállalják azt a rizikót, hogy lemaradjanak a kedvező lehetőségekről. A restriktívebb hozzáállás inkább csak azt eredményezi, hogy jóval alaposabban végiggondolják, mire és mennyit költenek. A vállalatok értékelésekor az eddig elfogadottaknál közgazdaságilag megalapozottabb, kiterjedtebb és védhetőbb modellekkel győzhetők meg a tőkéjüknek célpontot keresők, hogy az adott céget válasszák.
A magyar piacot tekintve szembetűnő, hogy a már meglévő tőkeerős és kockázatvállalásra képes hazai nagyvállalatok mellé – amilyen például a Mol vagy az OTP – sikerül felnőnie újabb társaságoknak. Növekedési dinamikájuk fenntartásához előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik, hogy a határokon átlépve régiós terjeszkedésbe fogjanak. A folyamat fordítva is igaz: a környező országokban megerősödött vállalati tőke is egyre gyakrabban keres magyar akvizíciós lehetőségeket.
Márpedig a régiós, illetve a globális piacok egyre szorosabb összefonódása, az egy-egy iparágat befolyásoló tényezők szaporodása miatt egyre bonyolultabb feladattá válik a vállalat értékeléséhez szükséges, kellően megbízható előrejelzések összeállítása – mutatnak rá a szakértők. A pénzügyi és stratégiai befektetők érdekében áll megkövetelni, hogy a kiszemelt cég kilátásait ne csupán egyetlen vonalon térképezzék fel, hanem adott események bekövetkezésétől függő alternatívákról is alakuljon ki előzetesen kép. Vagyis az akvizíciós értékelési modellekkel szemben támasztott igényekben nőhet a jelentősége az eltérő szcenáriók szerinti modellezési és értékelési képességnek, a szenzitivitási vizsgálatoknak, az értékelési módszertant illetően pedig az opciós árazási technikák alkalmazásának.
Ahhoz, hogy egy vállalatnak esélye legyen komoly befektetőt találni, azt is alaposan át kell gondolnia, a vállalatirányítás gyakorlatát miként képzeli el az új befektető belépésével. Jellemzően még a kisebbségi részesedési pozíciót elfogadó pénzügyi befektetők is ragaszkodnak kisebbségvédelmi garanciákhoz, amelyeket harmonizálni kell a cég jövőbeni irányítására vonatkozó elképzelésekkel. Bizonyos vállalatméretnél érdemes lehet IFRS szerint elkészíteni a pénzügyi beszámolókat – mivel ez egy olyan közös pénzügyi nyelv, amelyet világszerte értenek –, majd célszerű azokat nemzetközi szinten elismert könyvvizsgálóval auditáltatni.
A legfontosabb feltétel teljesítéséhez, vagyis egy hihető és védhető vállalatértékelési modell elkészítéséhez azonban ennél is sokkal többre lehet szükség; a felsorolt szempontokból következik, hogy az már feltételezi egy regionális gazdasági tudásbázis és komplex modellezési gyakorlat meglétét. VG
