Távolságtartás és függetlenség

Mi szólt a budapesti helyszín mellett?

Magyarország az utóbbi évtizedekben elévülhetetlen történelmi érdemeket szerzett, elegendő, ha a vasfüggöny 1989-es lebontására gondolunk. Az ország történelmi ritmust diktál, csakúgy, mint az 1950 óta – tehát az európai uniónál is régebben – működő EBU. A szövetség legfelső döntéshozó testületének emellett tavaly óta tagja Rudi Zoltán is, ez szintén érv volt a budapesti rendezés mellett. A kultúra a régió fejlődésének egyik legfontosabb tényezője – márpedig Budapest a szemünkben a kultúra szimbóluma.

Ön nem is olyan régen már járt itt szakmai ügyben.

Ennek már több mint másfél éve: 2006 novemberében egy érdekes szemináriumot tartottunk, amelyen részt vett Viviane Reding információs társadalomért felelős EU-biztos is. Sem az Európai Bizottság, sem az EBU nem volt ugyanis elégedett a közszolgálati televízió ügyének magyarországi helyzetével, a döntéshozóktól modernebb hozzáállást vártunk, és ezt határozottan jeleztük is.

Mi a modernebb szemlélet alapja?

A közszolgálati televízióknak sem a piactól, sem a politikától nem szabad függeniük. Számos európai ország van, ahol a kereskedelmi tévétársaságokkal nagyon jól működő duális rendszer alakult ki, Skandinávia mellett említhetném Nagy-Britanniát, Németországot, Franciaországot vagy Ausztriát is. A jól működő, ellenőrzött információkat nyújtó, felelős közszolgálati televíziók nélkülözhetetlenek. A néhány héttel ezelőtti írországi népszavazás példáját is említhetném, de az Egyesült Államokban a szeptember 11-i merényletek utáni hangulatkeltésben is nagy szerepe volt annak, hogy semmi sem ellensúlyozta a nacionalista hisztériát egymásra licitálva gerjesztő kereskedelmi csatornákat.

A finanszírozás változását jelzi, hogy több országban – például Franciaországban vagy Spanyolországban – a köztévé reklámidejének csökkentését, esetleg a teljes reklámtalanítást is kilátásba helyezték. Van az EBU-nak hivatalos álláspontja a reklámok vonatkozásában?

A képlet nagyon egyszerű: a bevételeknek biztosítaniuk kell a független működést. Az arányok országról országra változnak: a BBC-ben például nincs reklám, a német közszolgálati televíziók bevételének pedig 5-7 százaléka származik reklámokból. Lengyelországban ez a mutató jóval meghaladja az 50 százalékot – ez szerintem már nem egészséges. Ami pedig Franciaországot illeti: nem szabad elfeledkezni arról, hogy a kereskedelmi csatornák tulajdonosai közül többen az elnök jó barátai, a köztévé reklámtalanítása pedig a kereskedelmi szektor bevételeit fogja növelni. A véleményem röviden a következő: egy kevés reklámra szükség van, a bevételek döntő hányadának azonban garantáltnak kell lenni.

Ön a közszolgálati televíziókat többször is mint a digitalizáció húzótényezőit említette. A nagy európai közszolgálati csatornák – így például a BBC vagy az ARD – rendelkezésére álló összeg elégnek tűnik ahhoz, hogy megfeleljenek ennek a feladatnak. De mi lesz a szűkösebb keretekből gazdálkodó társaikkal?

A digitalizáció kora már beköszöntött: Skandináviában a földi analóg sugárzást például már le is kapcsolták. Az átállás természetesen a köztévéknek is költséges, és való igaz: a – például – Németországban rendelkezésre álló hétmilliárd eurós büdzsé akkora, amekkoráról a Magyar Televízió még álmodni sem igen merhet. De bármennyibe kerül is az átállás, a fontos, hogy a források biztosítása ne váljon politikai alkuk tárgyává.

Magyarországgal nem csupán a mostani közgyűlés révén kerül kapcsolatba. A Ruhr 2010 vezetőjeként az Európa Kulturális Fővárosa projekt németországi előkészületeit irányítja.

Igen, és folyamatos kapcsolatban állunk Péccsel, csakúgy, mint Isztambullal. A várakozások Németországban is akkorák, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló 51 millió euró helyett akár egymilliárdot is könnyedén el tudnánk költeni. A Ruhr-vidéken – amely a Wirtschaftswunder után a Kulturwunder címre is rá szeretne szolgálni – persze magánkezdeményezésből vagy alapítványi finanszírozással is számos kulturális központ is épül. Reményeim szerint 2010 a kultúra és az átalakulás egész éves ünnepe lesz, egyfajta 12 hónapon át tartó „olimpia”.

Az alelnök Richard Sambrook, a BBC Global News igazgatója lett. Phillipot és Sambrook jövő januártól lép hivatalba, december 31-ig változatlanul Fritz Pleitgen és Boris Bergant látja el az elnöki, illetve alelnöki feladatokat.

Az alelnök Richard Sambrook, a BBC Global News igazgatója lett. Phillipot és Sambrook jövő januártól lép hivatalba, december 31-ig változatlanul Fritz Pleitgen és Boris Bergant látja el az elnöki, illetve alelnöki feladatokat.

-->