A hagyományos európai elit az elmúlt években egy számára mérgező koktéllal küzdött: Vlagyimir Putyin ukrajnai háborújával, Donald Trump globális kereskedelmet átalakító vámháborújával, valamint a radikális jobboldal térnyerésével. Emmanuel Macron hatalomban maradásért folytatott politikai játszmája kissé a futószalagon érkező olasz kormányválságokra emlékeztette a mainstream elitet és a piacokat is. Most azonban robbanásveszélyessé vált a helyzet, Macron toxikus elemmé vált az eurózóna gazdaságára nézve.
Szinte minden rekordot megdöntve a legutóbbi francia kormány kevesebb mint egy nap alatt omlott össze, ami pánikot keltett a piacokon, mivel új választások jöhetnek, amelyek a radikális jobboldalt minden eddiginél közelebb hozhatják a hatalomhoz.
Brüsszelben és más európai fővárosokban a tisztviselők és diplomaták attól tartanak, hogy Macron elnök vezető szerepe olyan nemzetközi ügyekben, mint Ukrajna vagy Gáza, végzetesen meggyengül. Néhányan attól is félnek, hogy az egész eurózóna gazdasága veszélybe kerülhet emiatt. (Tegyük hozzá, Macron javaslatainak nagyobb volt a füstje, mint a lángja, sőt amikor európai csapatokat akart küldeni Ukrajnába, kifejezetten megrémítette az európai vezetőket és a befektetői közösséget.)
Franciaország túl nagy ahhoz, hogy elbukjon, így ez a véget nem érő politikai instabilitás az egész eurózónát kockáztatja
– mondta egy uniós ország diplomatája a Politico című lapnak. „Ez a téma ma minden folyosói beszélgetésben előkerül.”
Nem véletlenül. Franciaország
Macron belföldön a radikális, Marine Le Pen neve által fémjelzett Nemzeti Tömörülés fenyegetésével is küzd, amely tartósan vezet a közvélemény-kutatásokban. Eközben a francia költségvetés romokban, az elnök által összetákolt, s eleddig meglehetősen rövid életű kormánykoalíciók nem tudják keresztülverni a közkiadások csökkentését célzó intézkedéseket a parlamentben.
Az elhúzódó politikai patthelyzet egyre valószínűbbé teszi, hogy még az év vége előtt új választásokat kell tartani, ami további, hónapokig tartó bizonytalanságot hozna.
Egyes megfigyelők már Macron idő előtti lemondását is elképzelhetőnek tartják, bár hivatali ideje 2027-ig tart. Bármelyik forgatókönyv is valósul meg, az megnyithatja az utat Marine Le Pen és a Nemzeti Tömörülés előtt.
Hétfőn a befektetők Franciaországban és azon túl is megrémültek Sébastien Lecornu mindössze 14 órát megélt kormányának összeomlásától.
Már így is rengeteg aggodalom van az eurózóna gazdasága körül. Erre most igazán nincs szükségünk
– mondta egy euróövezeti kormánytisztviselő.
A francia tisztviselők igyekeztek csillapítani a pánikot. Egyikük szerint a „komplexitás” ellenére „van pilóta a pilótafülkében” a gazdasági minisztériumban, és a piacoknak nem kellene túlreagálniuk a helyzetet. De nem mindenki osztja ezt a véleményt. „Macron elnök nyolc éve azon dolgozik, hogy Franciaországot Európa legvonzóbb befektetési célpontjává tegye” – mondta Grégoire Roos, a londoni Chatham House agytröszt Európa–Oroszország programigazgatója.
Jelenleg azonban elképzelhetetlen, hogy bármelyik nagy nemzetközi befektető Franciaországot válassza, tekintettel a teljes politikai és fiskális bizonytalanságra
– tette hozzá.
Grafikonunkon jól látszik a politikai bizonytalanság mérgező hatása.
Brüsszelben néhány uniós diplomata már magánbeszélgetésekben Macron „politikai nekrológját” írja. Szerintük a 2017-ben hatalomra kerülő elnök, aki felforgatta a francia politikát, ma már „béna kacsa”, akinek befolyása Brüsszelben gyorsan halványul.
Egy másik diplomata úgy fogalmazott: Macron öröksége abban rejlik, hogy nagy hatású gondolkodóként számos, Európa jövőjét formáló ötletet hozott, amelyek közül néhányat sikerült elfogadtatnia más vezetőkkel is.
A „stratégiai autonómia” koncepciója – vagyis hogy az EU gazdaságilag és védelmileg is önállóbb legyen – évekkel ezelőtt Párizsból indult.
Most, hogy Trump elnök eltávolítja az Egyesült Államokat Európától, ez az elképzelés Brüsszelben időszerűbb, mint valaha. Bár Macron hivatalosan 2027-ig elnök, és nem utalt lemondásra, a párizsi káosz miatt Franciaország befolyása az EU döntéshozatalában és politikai irányvonalában minden bizonnyal csökkenni fog. A hagyományosan az EU motorjaként működő „francia–német tengely” meggyengülése is aggodalomra ad okot, még akkor is, ha Németország új vezetője, Friedrich Merz, Brüsszel szerint jóval lendületesebb, mint elődje, Olaf Scholz volt.
Ha Macron új választásokat ír ki, a radikális jobboldal tovább erősödhet — a Nemzeti Tömörülés támogatottsága a 2024-es választások óta stabilan 30–32 százalék között mozog. Marine Le Pen a múlt hétvégén ünnepelve fogadta Andrej Babis jobboldali cseh politikus győzelmét, és a hétfői krízis után ismét új választásokat követelt. A holland szélsőjobboldali vezető, Geert Wilders pedig már korábban figyelmeztette „az összes régi vezetőt”, köztük Macront is:
„lejárt az időtök”.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.