A kulcs a vasopressin nevű hormon receptora. A kutatás szerint attól függően, hogy az adott férfi a gén melyik változatával rendelkezik, változik a házastársi kötődéshez való viszonya is. A Proceedings of the National Academies of Science-ban megjelent tanulmány kiindulópontja egy rágcsálókon végzett vizsgálat volt, ez vezette rá a tudósokat a "kötődés-gén" megtalálására számol be a HealthDay.
A Stockholmi Karolinska Intézet munkatársai pockok esetében figyelték meg, hogy a szaporodás a vasopressin nevű hormon felszabadításához vezet a hímeknél. Az anyag arra készteti őket, hogy továbbra is maradjanak a nőstények mellett. A késztetés tehát nem szexuális, hanem inkább szociális jellegű, ennek tényét pedig megerősítették azok a tesztek, amelyek során nullára csökkentették az állatok vasopressin szintjét.
Ezt követően Hesse Wallin és munkatársai 552 férfi ikerpárt vizsgált meg, hogy kiderítse: hogyan hat a gén a párkapcsolatokra. A résztvevők mindegyike legalább öt éve ugyanazzal a partnerrel él, bár nem mindegyikük házas. A kérdőíves mérés során kiderült: azok, akik a vasopressin 1a gén speciális módosulásával rendelkeztek, rosszabbul teljesítettek és nagyobb arányban éltek át valamilyen párkapcsolati krízist. Esetükben a házasságkötés is ritkább volt.
Hesse Wallin azt állítja: az eredményeket megerősítik a feleségektől származó adatok is, akik szintén a gén variációjának megfelelően változó férji kötődésről számoltak be. A kutatók ugyanakkor hozzátették: ez az egy tényező önmagában még nem dönti el, hogy milyen férj lesz valakiből. Ráadásul a felmérés női oldalát nem tudják elvégezni, a vasopressin ugyanis csak a férfiak fiziológiájában játszik szerepet.
