Leselkedő kockázatok
A jól működő treasury funkció nem tesz hozzá a cég eredményéhez, sokkal inkább olyan, mint egy biztosítás. Kezelni képes az esetek 95 százalékában felmerülő, a devizaárfolyamok, a kamatlábak vagy a nyersanyagok árának változásából fakadó kockázatokat, sőt újabban már védelmet nyújthat az időjárással kapcsolatos nem várt események ellen is. Sajnos jellemző gyakorlat Magyarországon, hogy a treasury funkció kialakítása csak azt követően kerül a vállalat stratégiájába, hogy a nehezebben azonosítható kockázatok már több alkalommal okoznak jelentős visszaesést a vállalat eredményében. (Jó példa erre a nyáron végbement – s előre nem prognosztizált – forinterősödés, amelyet még a nagyvállalatok közül is csak kevés hazai társaság kezelt sikeresen, a többieknek a forinterősödés hatása jelentős mértékű veszteséget okozott.) Kapásból kielégítő választ sok esetben még az érintett cég vezetői sem tudnak nyújtani arra a kérdésre, hogy milyen kockázatokkal szemben s milyen mértékben lenne érdemes védeni, biztosítani a társaságot.
Ezért aztán a treasury funkció kialakításkor felmerülő első feladat a társaság tevékenységét övező külső kockázatok és a közöttük meglévő összefüggések feltérképezése. Az export- vagy importcégeknek például a devizaárfolyamok mozgására, a jelentős adósságállománnyal rendelkező társaságoknak pedig a hitelekre vonatkozó kamatlábak változására biztosan érdemes figyelniük. Az árukockázatok kezelése a nyersanyagok, illetve bármilyen, az adott cég alaptevékenységéhez felhasznált kész árucikkek árának változására, agrárcégek, vegyipari cégek esetén pedig a végtermékek árának biztosítására jelenthet megoldást.
Alapvetően két jól működő gyakorlat létezik a környezet felmérésére. Az adott helyzet függvényében vagy a saját, illetve szektortársak múltbéli eredményeiből érdemes kiszámítani, hogy egy-egy faktor mekkora hatással volt a teljesítményre, vagy pedig az aktuális eredménykimutatásból lehet előremutató következtetéseket levonni.
Ha elkészült a teljes körű elemzés, sor kerülhet a kockázati toleranciaszintek meghatározására, amellyel lényegében az egy-egy kockázati elem által okozható veszteség maximalizálható. Végül a veszélyek felismerése és a toleranciaszintek megállapítása után felépíthető egy ezek ellen valóban hatékony védelmet nyújtó stratégia.
A treasury funkció kialakítása jóval nagyobb munkaerőt és szakértelmet igényel, mint későbbi működtetése. Hiszen a jól meghatározott stratégia végrehajtása a gyakorlatban kimerülhet akár annyiban is, hogy havonta néhány alkalommal a vállalkozás stratégiájának megfelelő instrumentumon keresztül ügyletet köt a cég az adott devizára, kamatlábra vagy árucikkre valamelyik szabályozott piacon.
A treasury működtetésére két alapmegoldás létezik: a treasury funkció kiszervezése, amikor a vállalat egy bankot bíz meg annak teljes körű ellátásával, illetve megkísérelheti a társaság saját erőből a szükséges folyamatokat, szabályozást, szakembergárdát, illetve az informatikai hátteret felépíteni, és a szakértőket teljes állásban alkalmazni. Mind a teljes körű kiszervezés, mind az önálló, belső treasury funkció meglehetősen drága megoldás, a legtöbb vállalat általában a kettő kombinációjával él: a vállalati kockázati profil és kitettség meghatározását a kapukon belül, a fedezeti ügyleteket pedig valamely bank segítségével bonyolítja le.
Az önálló, erre szakosodott szakembereket foglalkoztató treasury funkció nagy beruházást és jelentős folyó költségeket jelent, amelyet csak a legnagyobb társaságok engedhetnek meg maguknak. Azonban a többi vállalatnak sem kell lemondania arról, hogy jól működő és gazdaságos treasuryt hozzon létre. Ugyanis külső szakmai segítség bevonásával, egyszeri költség ellenében felmérhetőek a kockázatok, kialakítható a stratégia, illetve található optimális megoldás a saját erőre támaszkodás és a feladat teljes banki kihelyezése között.
Az ilyen rendszerekben a hangsúly azon van, miként ágyazhatók bele a kevés effektív munkaerőt igénylő feladatok a társaság meglévő szervezetébe, illetve hogyan oszlik szét a felelősség a treasury egyes folyamataival kapcsolatban. Mindenképpen érdemes különválasztani a végrehajtó és az ellenőrző szerepét, ezen feladatokra akár a segítséget nyújtó pénzügyi tanácsadók is kiképezhetnek egy-egy alkalmazottat. Nagyon fontos, hogy a fedezeti ügyletek meghatározásakor releváns információkra támaszkodjon a menedzsment, a legtöbb, szabályozott piacon szereplő eszközre létezik piaci konszenzus, amelyre inkább érdemes támaszkodni, mint egy-egy tippre. A kialakított stratégiához mindenképpen tartania kell magát a társaságnak, de rugalmasan, például ha hirtelen változik a piac, érdemes a meglévő pozíciókat lezárni, és az újonnan kialakult pénzpiaci környezetnek megfelelő pozíciókat nyitni.
Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a vállalati treasury célja nem spekulációs haszonszerzés, hanem a vállalat alaptevékenységének biztosítása a menedzsment által beazonosított kockázatokkal szemben egy igen gyorsan változó pénzügyi környezetben. VG
