Mindent a vállalatért - "7 másodpercig állt meghajolva"
A Figyelő, a Weber Shandwick és a Szonda Ipsos Magyarországon először vállalkozott a hazai piacon működő cégek reputációjának felmérésére. Az információs forradalom következtében a vállalati hírnév napjainkra minden eddiginél sérülékenyebbé vált.
„Ami korábban lassan terjedt szóbeszédként-pletykaként, az ma egyetlen gombnyomásra ezreket ér el, s könnyen bekerül a tömegmédiumokba is” – mutat rá Szűcs Ervin, a Weber Shandwick közép- és kelet európai ügyvezető igazgatója.
Az Economist Intelligence Unit (EIU) 2005-ben végzett felmérése szerint a cégvezetők 13 féle kockázatot rangsorolva a hírnévkockázatot tekintették a legnagyobbnak, s úgy ítélték meg, hogy ennek kezelése nehezebb minden más rizikófaktornál. Ha valamilyen konkrét esetben a köz egy vállalat ellen fordul, annak súlyos üzleti következményei lehetnek. A reputáció azért is igen fontos elem, mert napjainkban, az információ felértékelődésének korában, egyértelműen a vállalat értékének nagyobbik részét teszi ki.
A Weber Shandwick világszerte elvégzett felméréseiből kitűnik, hogy Észak-Amerikában, Európában és az ázsiai–csendes-óceáni térségben a vállalatvezetők mindenütt valamivel 60 százalék fölé teszik a vállalati hírnév részesedését a cégértékben. Magyarországon a megkérdezett menedzserek a vállalati reputációt nem tartják ennyire meghatározónak, de még nálunk is átlagosan 51 százalékos arányt tulajdonítanak e tényezőnek. A jó hírnév segít a tőkebevonásban, vonzza a tehetséges munkaerőt és a megbízható üzleti partnereket, növeli a vevők, az ügyfelek lojalitását, s még a hatóságok piszkálódásait is visszafogja.
Ha már kitört a botrány, akkor aranyszabály, hogy a vállalat első számú vezetőjének kell kézbe vennie a hírnév helyreállítását. Feltéve, hogy nem történt olyan súlyú hiba, amely miatt távoznia kell. A felelősséget a nagyfőnöknek akkor is vállalnia kell, ha megmaradhat a posztján. „Ennek leghatékonyabb eszköze a nyilvános bocsánatkérés” – írja Leslie Gaines-Ross, a Weber Shandwick vállalati hírnévvel foglalkozó üzletágának globális vezetője. Ha ezt jól csinálják, egy éven belül követi a részvényárfolyam-emelkedés, viszont ha rosszul, akkor nincs hatása.
Amikor a Sony lítium akkumulátorai 2006-ban sorra túlmelegedtek, s emiatt lángoló laptopokról keringtek fotók tucatjai a világhálón, a japán cég vezetői csak hónapok múlva rendelték el 9,6 millió akku visszahívását. Ráadásul a vezérigazgató, Howard Stringer ekkor sem kért bocsánatot, ezt egy alacsonyabb szintű vállalatvezető, Nakagava Jutaka tette meg helyette, s ő is csak ülve és röviden hajolt meg, megcsúfolva ezzel hazájának szokásait. Sokkal jobban sikerült ezzel szemben Charles Prince-nek, a Citigroup vezérigazgatójának a főhajtása az után, hogy összeomlott a pénzügyi csoport japán privátbanki üzletága. Ő hét hosszú másodpercig állt meghajtott derékkal, ami azért is nagy visszhangot váltott ki, mert nem a szigetország szülötte.
