Középcégek: hétmérföldes lépésekkel
Összesen több mint félezer dinamikusan növekedő magyar vállalkozást talált a Coface–Világgazdaság közös elemzése azon cégek között, amelyek 2006-ban már elérték az EU ajánlása szerinti középvállalati méretet – legalábbis árbevétel alapján. Vagyis forgalmuk 10 és 50 millió euró közé esett. Az elemzés országos listájába ezek közül a kétszáz leggyorsabban növekvő társaság került be (top 200). Ezen cégek növekedési üteme a Coface dinamikus mutató (DIN) szerint 300 és 997 százalék közé esett.
Magánszemélyek főszerepben. A Magyar Klasszisok című elemzés során kiderült: a cégek többsége – 61 százaléka – magyar magánszemélyek tulajdonában van. A vállalatok további 16 százalékát magánszemélyek és Magyarországon bejegyzett vállalatok közösen birtokolják, vagyis a magánemberek meghatározó szerepet játszanak a feltörekvő hazai középvállalatok körében. (A többi cég más társaságok tulajdonában van.)
Gyorsító szakasz. Az elemzés alapja a Coface Hungary által kidolgozott DIN volt, amely több szempont szerint vizsgálta a növekedést. Az elemzés szerint a 2004–2006 között leggyorsabban növekvő cég a Rába Energiaszolgáltató Kft. volt, 997 százalékos bővüléssel. A top 200 átlagos dinamikája ugyanakkor 412 százalék volt. Ezen átlagnál a listában szereplő társaságok közül 66 teljesített jobban. Különösen érdekes, hogy az átlag felett növekvő vállalatok közül 28 tisztán magyar magánszemélyeké, míg további 19 vegyes tulajdonú, vagyis az élmezőnyben is meghatározó a hazai tulajdon.
Régi motorosok. A cégek közel felét 1995 előtt alapították, több mint harmadát 2001 előtt, míg a fennmaradó 19 százalék csak ezután jött létre. Mindez azt mutatja, hogy a korábban alapított és jól menedzselt hazai vállalatok nemcsak képesek voltak 2004–2006 között a dinamikus bővülésre, de jól láthatóan igen jól állnak a lábukon. Tehát az elemzés bizonyítja, hogy korántsem csak a fiatal, alacsony bázisról indulók tudnak gyorsan növekedni. Igaz ugyanakkor, hogy egyes, a listában szereplő cégek bővülését jelentősen gyorsították az akvizíciók, ám ez a vállalatok normális terjeszkedési stratégiájának része.
Gyorsuló eladások. Két év alatt több mint kétszeresére, azaz 471 milliárd forintról 950 milliárdra forintra növelte árbevételét a top 200. Az árbevétel-bővülés ütemét kétféleképpen lehet vizsgálni: az egyik mód az év végére elért teljes árbevétel-öszszevetés. Ezt azonban a bázishatás csökkenti. A másik módszer azt mutatja meg, hogy a vállalkozás az előző évi árbevételtöbblet-növekedést képes-e túlteljesíteni, és ha igen, mennyire. A számítások jól mutatják, hogy az árbevétel 2005-ben 223 milliárd forinttal volt több, mint 2004-ben, azonban 2006-ban az árbevételtöbblet már 256 milliárd volt. A többletnövekedés tehát közel 15 százalékos. Vagyis a cégek emelni tudták a bevételeiket. Ez a bővülési ütem jelentősen meghaladta a 2006-os, a KSH által számított 3,9 százalékos fogyasztói árindexet, illetve az EU-módszertan szerint számított 4 százalékos harmonizált fogyasztói árindexet (HICP) is. A reálnövekedés mindkét rátával számolva 10 százalék feletti. Persze egészen más képet mutat az év végi árbevételek összehasonlítása, ezt nézve ugyanis a 2005-ös 47 százalék feletti növekedést 2006-ban már csak egy szerényebb, 27 százalékos gyarapodás követte. Ez azonban a bázishatásnak köszönhető. A Magyar Klasszisok elemzésből kiderül, hogy a 2,5 és 10,8 milliárd forint közötti árbevételű top 200 vállalkozás 83 százalékának bevétele kevesebb 6,65 milliárd forintnál (ez a középcégek árbevételi sávjának számtani közepe), míg a többié meghaladja azt.
Utánpótlás. Ezen utóbbi cégek már igen közel álltak ahhoz, hogy egy-két éven belül átlépjenek a méret szerinti nagyvállalati körbe – a vállalkozások nagyobb része még a középvállalati erőgyűjtés idejét élte 2006-ban. Ebből is látható, hogy a hazai vállalkozások között van egy feltörekvő mag. A középvállalati körnek ugyanakkor a kisvállalati szférában létezik egy komoly utánpótlási bázisa, mint arra egy másik Coface-elemzés néhány hónappal ezelőtt rávilágított. A rendszerváltozás óta csupán 18 év telt el, és a cégek nagy részének életgörbéje még csak az elején tart. Ennek oka a kedvezőtlen gazdasági környezet. Hiszen a nehéz 90-es éveket csak néhány jó esztendő követte, és a 2006 óta újra problémákkal terhelt, 2008-ban pedig recesszióssá váló gazdasági környezet a legtöbb magyar hátterű céget nem engedte középvállalattá vagy annál nagyobbá válni. Ugyanakkor a későbbiekben (vélhetőleg 2010-után) egy reálértékben újra növekedési pályára álló világgazdaság elősegítheti a fejlődő országok gyorsulását is, ez pedig lehetővé teszi egy jómódú polgári réteg kialakulását. Ez a hazai cégek számára oly fontos belső fogyasztáson keresztül pedig új lendületet adhat a magyar tulajdonú s elsősorban a magyar piacra termelő vállalkozások növekedésének is.
Tőkegyűjtögetők. A vállalkozások saját tőkéje ugyancsak ugrásszerűen nőtt az elmúlt években. Két év alatt 126 milliárd forintról több mint másfélszeresére, 200 milliárdra gyarapodott az ezen cégekben felhalmozott vagyon, vagyis látható: a tevékenység bővítésére használják a pénzt e vállalati szegmensben, és hosszú távra terveznek a magyar vállalkozók. A tőkenövekmény – vagyis a visszaforgatott tőke, a tőkeemelések és a fúziók révén növekvő saját tőke – összege 2005-ben és 2006-ban is 37 milliárd forint volt.
Ágazati kavalkád. Figyelemre méltó, hogy mely ágazatok azok, amelyek egyáltalán bekerültek az elemzésbe. A korlátok – vagyis a középvállalati méret és a magánszemélyes vagy céges, de mindenképp magyar tulajdonosi háttér – alapvetően leszűkítette a kört. A Coface részletesebb, 38 ágazatot megkülönböztető rendszere szerint az elemzés által kiválasztott top 200 hazai tulajdonú középcég 31 ágazatba sorolható be, vagyis akad néhány terület, amelyben nem fért be ebbe a ranglistába. Meghatározó terület a top 200-ban csak egy van, mégpedig az építőipar. Ebben az ágazatban érdekelt a lista szereplőinek mintegy 16,5 százaléka, vagyis igen nagy a hazai vállalati szféra építőipari kitettsége. Így általánosságban elmondható, hogy építőipari konjunktúra idején jelentős élénkülés tapasztalható a magyar cégeknél, míg a dekonjunktúra vagy a recesszió nagyon visszavetheti a hazai reálgazdaságot. A top 200-ban az építőiparon kívül még négy jelentősebb iparág található. A cégek 7,5 százaléka a mezőgazdaságban, 7 százaléka a kereskedelemben, 6,5 százaléka az élelmiszeriparban, míg 6 százaléka a közműszolgáltatások terén működik.
Bár nem az elemzés része, de mindenképp jelzi a magyar reálgazdaság sérülékenységét, hogy 2008-ban a subprime válság az Egyesült Államokon kívül már Nyugat-Európa nagy részén is komoly ingatlanpiaci problémákat okozott. Ez előbb-utóbb elér a fejlődő országokba is. Így nem lenne meglepő, ha 2009-ben már egészen más képet mutatna a Magyar Klasszisok című elemzés és jelentősen csökkenne az ott szereplő építőipari cégek száma.
„Cégarcképek”. A top 200-ban szereplő vállalkozások egy része igen ismert, az említett legdinamikusabb cég – a Rába csoport energiaszolgáltatója – mellett a szállítási ágazatban három Volán társaság is képviselteti magát. A legismertebb vállalatok – ezekből viszonylag kevés van – persze sok esetben nem magántulajdonúak, hanem más, Magyarországon bejegyzett cégek tulajdonában vannak, s ezek között bizony akad külföldi is.
Budapest mindent visz. A top 200 cégből 95-nek a központja Budapesten és Pest megyében található. Az ország fejlettebb részének számító Észak-Dunántúlon további 30 működik. Ez a kép is jól mutatja az ország egyes régiói között fennálló óriási különbségeket. Hiszen öt megye csupán egy vagy két vállalattal került fel az országos toplistára.
