Megéri zöldülésre költeni

Az aktuális környezetvédelmi jogszabályok következetes betartása sem avat még „zölddé” automatikusan egy vállalatot, de jó kezdet a környezettudatos működés és a vállalati teljesítmény egy a pénzügyinél jóval tágabb értelmezésének az elsajátításához.

A környezetvédelmi szabályokat ugyanis – az azonnali szankciók elkerülése érdekében – inkább csak az új beruházások indításakor kénytelen szem előtt tartani egy vállalat. Hiszen például az örökölt szennyezések felszámolását, az elavult technológiák és eszközök lecserélését a legtöbbször nem kötelező rögtön teljesíteni. Ez végső soron érthető is, hiszen ezek azonnali végrehajtása általában elbírhatatlan költségeket róna az érintett cégre.

Sajnálatos, de az eddigiek fényében talán nem meglepő módon éppen az utóbbi típusú szennyezésekből adódik egy átlagos vállalat környezetre gyakorolt terhelésének nagyobbik része. Az ezekre vonatkozó türelmi idő már csak ezért sem nyújtható a végtelenségig, ha pedig ezen időszak alatt nem készül fel a megoldásra, a cég nyilvánvalóan ugyanolyan lehetetlen helyzetben találja magát annak lejártával is, mint kezdetben.

Ez pedig már elég súlyos érv – mármint az, hogy vagy nem szűnik meg a felesleges környezeti terhelés meghatározó részének a forrása, vagy pedig csődbe megy a cég – ahhoz, hogy a vállalat a nem elhanyagolható költségek ellenére is érdemi lépéseket tegyen valamiféle egyensúly elérésére.

Ebből viszont az következik, hogy a környezetvédelemre hatékonyan kizárólag a hosszú távon nyereséges vállalatok képesek figyelni. Ha ez az előfeltétel adott, akkor viszont az ilyen irányú kiadásokra már szerencsésebb a vállalati teljesítmény javításának egyik lehetőségeként tekinteni, nem pedig valamiféle luxusköltségként.

Az egyre inkább önmagában is jó fényt vet egy cégre, ha igazolhatóan többet tesz a környezet megóvása érdekében a törvény alapján kikényszeríthetőnél. Azonban az sem ritka, hogy az egyébként is kötelező, illetve az önként felvállalt környezetvédelmi költségek helyes és alapos beépítése a vállalat eredményének értékelésébe egészen új képet fest egy-egy tevékenységről vagy termékről.

Például könnyen előfordulhat, hogy egyetlen terméktípus előállítása vagy egyetlen üzem működése során merül fel a társaság szennyvízkibocsátásának meghatározó része, de az annak kezelésére fordított költségeket vállalati szintű kiadásként számolják el. Ebben az esetben helyesebb lenne a díjakat a kibocsátás arányában a termékek vagy üzemek számlájára írni. Akkor esetleg kiderülhet, hogy az adott tevékenység igazából sokkal kisebb nyereséget, esetleg egyenesen veszteséget termel a vállalat számára.

Egy másik viszonylag kézenfekvő példa a szelektív hulladékgyűjtés. Bár a feltételek kialakítása pénzbe kerül, de ha már működik a rendszer, a szemét újrahasznosítható részén nem kiadás, hanem bevétel keletkezik.

A környezet terhelésének a csökkentését megcélzó stratégia ezen következményein realizált, kifejezetten pénzügyi haszon pedig hosszú távon visszaszoríthatja, akár eltüntetheti – bár nem jellemző, de meg is haladhatja – a kezdeti ráfordított kiadásokat.

Egy ilyen stratégia kialakítása leegyszerűsítve a következőképpen néz ki: az első és környezetvédelmi szakértelmet is igénylő lépés a vállalati tevékenység környezetre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásainak a felmérése. Ez megtörténhet egy létező nemzetközi szabvány szerint, de akár az adott cég egyedi elvárásai alapján is. A pontosabb kép kialakítása – például az egyes termékekre eső környezetvédelmi költségek megállapítása – érdekében a felmérést követően egy pénzügyi szakértő veszi át a feladatot. Az így már majdnem teljesen kialakult stratégiában még a türelmi idő alatt álló problémák megoldása is helyet kap. Ezután a hiteles és részletes információk birtokában a menedzsment döntheti el, hogy pontosan mire, hogyan és mennyi pénzt képes áldozni a cég.

Innentől pedig már elsősorban a stratégia megvalósulásának folyamatos felügyeletén, illetve a vezetők elkötelezettségén múlik, hogy valóban a zöld úton jár-e a vállalat. MA