Október: redux az olajcégeknél

Az elmúlt hetek komoly árfolyamzuhanásai jelentősen viszszavágták a régió olajvállalatainak árfolyamát, a cégek papírjai addig éppen mérsékelt visszaesésük miatt tűntek egészen válságállónak a piacon. A nagy régiós olajrészvények közül a Mol szeptember elejéig jól tartotta magát, hiszen addig „csak” 32 százalékkal csökkent a kurzusa, de az árfolyamveszteség október 17-ig felugrott közel 54 százalékra.

A legnagyobb zuhanást a két időpont közötti hetekben az OMV szenvedte el. Szeptember elejéig csupán 28 százalékkal esett, ám az azóta eltelt néhány hét alatt megduplázta a veszteségét, október 17-én már 59 százalékos mínuszban állt a papír.

Ez a hatalmas kurzuscsökkenés sem az említett két vállalat, sem a másik három nagy régiós olajcég – a Lotos, a PKN és a Hellenic Petroleum – esetében nem indokolt, legalábbis fundamentálisan nem. Sokkal inkább a tőzsdei hangulat, a nagy alapkezelői portfólióátrendezések és általában a Nyugatról mostanság igencsak felgerjesztett kedvezőtlen befektetői hangulat okolható ezért. Ezzel magyarázható az is, hogy a Nyugaton (vélhetően csak átmenetileg) csillapodó kedélyek ellenére a keleti börzék, köztük a BÉT is, október 19-én és 20-án már ellentétesen mozogtak, mint ahogy a nyugati börzeindexek alakultak, vagyis tovább gyengültek.

Egy jól látszik: a kelet-európai papírok közül egy sem képes ellenállni az eladói nyomásnak (még a tőzsdecégek aktív árfolyam-karbantartása árán sem), s bár egymással korrelálva, de eltérő intenzitással esnek. Még országon belül is van eltérés. A két lengyel olajcég közül a kisebbet, a Lotost nyomta le jobban a piac, nagyobb társát, a PKN-t kevésbé. A görög olajcég ellenben még mindig jól tartja magát, holott részvénye alig másfél hónap alatt újabb mintegy 10 százalékpontot veszített a szeptemberi 33 százalékos mínuszhoz mérten.

Meglepő mindez annak függvényében, hogy az olajtársaságoknak eleve jót tesz az olajdrágulás, s már a marginális mezők 50-60 dolláros termelési költsége is gazdaságossá válhat. A Mol esetében ugyanez a helyzet; a hazai olajmogulnak a gyenge dollár sem ártott, hiszen dollárban fizet a máshonnan vett olajért (miközben az erős forintot kihasználhatta), de piacain nem dollárban értékesít. (A gyenge zöldhasú valódi vesztesei a nagy olajtermelők, így az oroszok és az OPEC-államok is.)

Bár nem tökéletes a kapcsolat az olajár és a dollár erőssége között, de nyilvánvalóan erős, sztohasztikus. Az utóbbi hetekben a zöldhasú rohamos erősödése idején az olaj árfolyama megfeleződött. A régiós olajcégek árfolyamesése tehát pillanatnyilag több szempontból is indokolatlan. Jóllehet a tőkepiacok klasszikus elmélete szerint az aktuális árban összegződik minden, az adott papírral kapcsolatos információ és várakozás. Ebbe némi túlzással beleérthető, hogy a jövőben a gazdasági lassulás (a globális recesszió) miatt esetleg eshet az olajkereslet, így csökkenhet az olajár. Feltéve, ha az OPEC nem tartja majd azt a szervezet soros elnöke, Sakib Helil sejk által kijelentett 70–90 dollár között, vagy inkább a felett, az orosz termelőkkel együttműködve. (A kartell novembertől napi másfél millió hordóval kevesebbet termel.) A nagy hitelpiaci válság elmúltával vélhetően tovább erősödő dollár kedvezőtlenül hathat egyes cégekre. Tehát akár ez is beárazódhat a mostani kurzusokba, igaz, ezekben a hetekben sokkal inkább csak a befektetői hangulat romlása, semmint bármilyen fundamentális magyarázat állhat az árfolyamok esése mögött.

Ám a jó fundamentumokkal rendelkező cégek, amelyek akár a kockázatitőke-piacról, akár más módon is bevonhatnak jelentősebb forrást (vagy megvannak a belső és a külső forrásaik, mint a Molnak), újabb felvásárlásokon keresztül még erősíthetik is pozíciójukat, s nyertesként kerülhetnek ki az elmúlt egy év krízisei által gerjesztett és a következő egy-két esztendőben kiteljesedő globális recesszióból.

Talán nem is kell annyira félni a jelenlegi részvényáraktól, sokkal inkább ki kell használni azokat. Figyelemre méltó, hogy október 17-én a Credit Suisse 25,3 ezer forintos 12 havi célárat, az óvatosabb Deutsche Bank ugyanerre az időszakra pedig 20 ezer forintosat adott meg a Molra, így ezek szerint a befektetők akár meg is duplázhatják a pénzüket jövő őszig a magyar olajpapírral.

Az év eleji 2800 kuna körüli árról április közepére előbb 2100 kuna körülire gyengült, majd komoly hullámokat vetve június első felére 3055,64-ig ugrott, de nem tartotta meg a szintet. Szeptember elején már ismét az év eleji árán – 2800 körül – forgott a papír, különben éppen ennyit fizetett a most megvett részvények darabjáért a Mol is.

De a horvátokat sem kerülhette el az októberi redux: a hó első napján indult mélyrepülés 2100 alá vitte az INA árfolyamát, majd innen ingadozva csaknem 2396-ig pattant vissza október 17-ig.

Az év eleji 2800 kuna körüli árról április közepére előbb 2100 kuna körülire gyengült, majd komoly hullámokat vetve június első felére 3055,64-ig ugrott, de nem tartotta meg a szintet. Szeptember elején már ismét az év eleji árán – 2800 körül – forgott a papír, különben éppen ennyit fizetett a most megvett részvények darabjáért a Mol is.

De a horvátokat sem kerülhette el az októberi redux: a hó első napján indult mélyrepülés 2100 alá vitte az INA árfolyamát, majd innen ingadozva csaknem 2396-ig pattant vissza október 17-ig.-->