Zöldülő térségi növekedés

Noha Közép-Európában a vállalati szféra által indított környezetvédelmi beruházások jelentős része még nem ért be, a szén-dioxid-kibocsátás növekedésének üteme így is lényegesen elmarad a gazdasági bővülés mértékétől – áll a Deloitte környezetvédelmi munkacsoportjának felméréséből. A tanácsadócég elemzéséből kiderül: az EU a 2004-ben csatlakozott tíz tagországban több mint kétezer telephely szén-dioxid-kibocsátását regisztrálja, amelyek együttesen évi mintegy 440 millió tonna üvegházhatású gázt bocsáthatnak ki. Ehhez képest a ténylegesen kibocsátott, hitelesített mennyiség 2005-ben 367 millió, 2006-ban 374 millió, 2007-ben pedig 382 millió tonna volt. Miközben tehát a régió összes kibocsátása évről évre mintegy 2 százalékos növekedést produkált, az adatok még mindig mintegy 15 százalékos tartalékot mutatnak.

A kibocsátásváltozások belső szerkezete rendkívül színes képet mutat: 2005-ről 2006-ra a 2013 regisztrált telephely közel 40 százalékánál (791) nőtt a kibocsátás, 60-nál (1215) ugyanakkor csökkent, és a 2006–2007. évi változások is ugyanezt az arányt mutatják, azzal az eltéréssel, hogy a létesítmények mintegy 4 százaléka ebben az évben már nem üzemelt. A nagymértékű, azaz 10 százalékot jelentősen meghaladó kibocsátásváltozások mind a növekedés, mind a csökkenés esetében a telephelyek közel felét érintették 2006-ra, 2007-re azonban már a telephelyek mindössze 20 százalékában volt 10 százalékot meghaladó növekedés, 36-ban pedig legalább ekkora csökkenés.

Magyarországon a 240 regisztrált telephely esetében 2006-ra 96-nál volt növekedés és 134-nél csökkenés, míg 2007-ben 74 telephely esetében növekedés, 155-ében csökkenés volt tapasztalható, a többi üzem pedig abban az évben már nem működött.

Az EU egészében az egyes ipari szektorok kibocsátását vizsgálva megállapítható, hogy a annak legnagyobb része (1518 millió tonna) a 20 megawattot meghaladó bemenő névleges teljesítménnyel rendelkező tüzelőberendezésektől származik, de nem elhanyagolható mértékű az ásványolaj-feldolgozásból, a cementklinkernek, azaz a cement alapanyagának forgókemencében történő gyártásából, illetve a fémek termeléséből és feldolgozásából eredő szén-dioxid-kibocsátás sem. A közép-európai országokat megvizsgálva hasonló következtetés vonható le, a kibocsátás legnagyobb részét, mintegy 80 százalékát ugyanis itt is a 20 megawattot meghaladó bemenő teljesítménynyel rendelkező tüzelőberendezések adják.

A GDP-növekedés régióbeli átlagának és a szén-dioxid-kibocsátás növekedésének viszonya igen kedvező, hiszen a GDP lényegesen gyorsabban nőtt, mint a szén-dioxid-kibocsátás. Ez azt jelenti, hogy egységnyi GDP-növekedés kevesebb energiafelhasználás mellett valósult meg, mint korábban – fejtette ki Reiniger Róbert. A Deloitte Környezetvédelmi tanácsadás üzletágának igazgatója szerint pedig a meghatározó mértékű kibocsátáscsökkentő intézkedések még nem értek be. Így a 20 százalékot meghaladó változások a piac mozgását követő termelésváltozásból, a berendezések leállításából és újraindításából adódtak, míg az ennél kisebb változások – főleg az energiaiparban – a meteorológiai viszonyok változásához, például az enyhe vagy túlságosan kemény télhez köthetők.

Azonban már a zöldfejlesztések első eredményeit mutatja, hogy több iparág a biomassza hasznosításával ért el mérhető kibocsátáscsökkenést. Például a tégla- és cserépiparban nőtt a fűrészpor felhasználása, egyes, szilárd tüzelőanyaggal működő erőművekben pedig a lehető legszélesebb körből származó biomaszsza – például növényi granulátum, faggyú, húsliszt, fa – tüzelésével csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. Ugyanez figyelhető meg a cementiparban is, ahol a szennyvíz-, a papíriszap és az energiafű-pellet kap szerepet. Reiniger Róbert szerint az eredmények megerősíthetik azt a korábbi feltételezést, hogy a szén-dioxid-kibocsátás területén érdemi, messzeható eredmények egyrészt a megújuló energiák szélesebb körű használatából, másrészt az energiaigény jelentős mérséklésétől várhatók. Addig is pozitívan értékelhető, hogy bizonyos vállalatok már felismerték a környezeti kérdések fontosságát, így ma már sokan a sikeres és jövedelmező működés feltételeként tekintenek a környezettudatosságra. NIG

77 vizsgált telephely adta, ezek az összes telephely alig 4 százalékát teszik ki. Ezek jellemzően azok a létesítmények, amelyek évente egymillió tonnánál nagyobb mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak ki, miközben a közép-európai régió további 1932 telephelye összesen 103 millió tonnás éves kibocsátást produkál csupán.

77 vizsgált telephely adta, ezek az összes telephely alig 4 százalékát teszik ki. Ezek jellemzően azok a létesítmények, amelyek évente egymillió tonnánál nagyobb mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak ki, miközben a közép-európai régió további 1932 telephelye összesen 103 millió tonnás éves kibocsátást produkál csupán.-->