Shell - Magyarországon tervezni fog, nem tülekedni
Vagy az eddigi úton fejlődik tovább, vagy új, hatékonyabb energiapolitikát követ. Az angol–holland Shell felvázolta a 2050-ig lehetséges két forgatókönyvet. Az elsőt tülekedéses (srcamble) modellnek nevezte el, a másodikat tervezésesnek (blueprint).
Bár mindenki számára világos, hogy az együttműködés célravezetőbb, a gyakorlatban sokszor csak a sokkszerű hatások kényszerítik ki a kooperációt – hangzott el a Shell forgatókönyveit bemutató konferencián. Márpedig az elhúzódva érkező "három kemény igazság" mellett már betoppant a sokkszerű hatást képviselő pénzügyi válság is.
A Shell adott országokra bontva is felvázolta, hogyan alakul az energiaipar fejlődése a két modell szerint. Mint Jonathan Sample, a forgatókönyveket készítő csapat tagja kifejtette, ha Magyarország követi a blueprint forgatókönyvet – amely szerint például a mostaninál érdemben jobban támaszkodna a földhőre–, 2050-re 30 százalékkal csökkenthetné az energiafelhasználását.
A tülekedéses modell szerint az országok pillanatnyi nemzeti érdekeik szerint hozzák meg az energiát érintő döntéseiket, esetleg szomszédaikkal összefogva. Kisebb figyelmet fordítanak a kétoldalú megállapodásokra és a helyi energiaforrások hasznosítására. Ennek során jelentősen nő a szén és a bioüzemanyagok aránya.
Ám a klímavédelmet és a hatékonyságot hangoztató retorika dacára is elmarad a várt fejlődés, eredmény. A tervezéses modell feltételezi, hogy az országok már eleve együtt, érdekazonosságaik mentén lépnek fel. Ez nem uniformizálást jelent, hanem például az ellátásbiztonsági, a környezetvédelmi és a vállalati érdekek azonos részének közös megoldását. Ez esetben remélhető, hogy valóban hatékony, takarékos és stabil lesz az energiaellátás, a szén-dioxid-kibocsátás pedig jelentősen csökken.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható
