Szülőbarát munkahelyek kellenek

Ha pályakezdő fiatalt akar felvenni, egyre több munkaadó szembesül az úgynevezett „helikopteres szülő” szindrómával. Vagyis azokkal az anyákkal-apákkal, akik még az állásinterjúra is elkísérik gyereküket, sőt, ha kell, csemetéjük munkahelyi problémáját is ők akarják kezelni. A Middleburyi és a Michigani Egyetemen végzett kutatás alapján az X generációs szülők (1965–80 között születettek) kevés teret hagynak gyermekük önállósodására. Bár a fiataloknak ez kényelmes lehet, ám ha valakit az iskolából a szülei fuvaroznak a balettórára, majd a szolfézsra, végezetül a teniszórára, annak kevés tere lesz saját személyisége kiépítésére. A gyerekek, vagyis az Y generáció idősebb tagjai (akik 1980 után születtek) sokszor még a munkahelyen sem állnak ki magukért; miért is tennék, hisz nemegyszer előfordul, hogy a szülő pályázik helyettük. Az egyik könyvvizsgáló cégnél előfordult, hogy egy anya a lánya titkárnőjeként mutatkozott be, hogy ilyen módon tudjon meg többet csemetéje leendő állásáról. A Rent-A-Carnál például megtörtént, hogy egy anyuka elkísérte pályakezdő fiát az első munkanapra. Ez például arra ösztönözte a Liverpooli Egyetemet, hogy a végzősök számára készült „útravaló” előadásba beépítsék: ne vigyék be a szüleiket az új munkahelyre, hiszen ez jelentősen megnehezíti annak eldöntését, hogy ki is valójában az új alkalmazott. „A modern társadalom infantilizmusa” – fogalmazott az egyik kutató a szindrómával kapcsolatban egy HR-vezető kifakadásakor, miszerint: „Amikor a szülők megjelennek az állásinterjún, amit elég gyakran megtesznek, legszívesebben azt mondanám nekik: »menjetek, és éljétek a saját életeteket« – ehelyett mosolygok, és bevezetem őket egy várószobába.” A szakember hozzátette: „Ha egy fiatal, aki már legalább három éve nem él együtt a szüleivel, s önálló élete van, képtelen megállni a saját lábán és megfelelni egy meghallgatáson, akkor aligha jut túl a kiválasztási procedúra első fordulóján.”
Paul Remond, a Liverpooli Egyetem tanszékvezetője szerint az 1980-as évek fiataljai inkább megírtak volna száz esszét, mint hogy felhívják a szüleiket tanácsért. A mai fiatalok merőben mások. Sokszor előfordul, hogy a diákok a szünetben telefonálnak az anyukájuknak; vagyis nem csak a szülők, a gyerekek is képtelenek elvágni a képzeletbeli köldökzsinórt. „A mostani anyukák és apukák sokkal közelebb állnak a gyermekeikhez, mint az előző generáció tagjai, a viszony sokkal bensőségesebb, és ez a határ nem húzható meg a nagykorúvá válással” – állítja Redmond.
Bob Athwal, az RWE Npower energiavállalat HR-menedzsere úgy véli, az aktív szülői beavatkozás – egészen addig, amíg a jelentkezési lap kitöltése nem tartozik bele – üdvözlendő. „Hálás vagyok, hogy sok cég megállítja az anyukákat és apukákat a kapuban, mert így a mi vállalatunknak több tere van arra, hogy ezt ne tegye, s hogy »szülőbarát munkahellyé« váljon” – mondja. „Ha erre tényleges igény van, boldogan megszervezek egy ebédet, ahol a felső vezetés és a szülők összeülhetnek, s az utóbbiak megbizonyosodhatnak arról, hogy valóban jó helyre került a gyermekük” – teszi hozzá.
Carl Gilleard, az úgynevezett Végzős Munkavállallók Szervezetének elnöke hasonlóan gondolkodik: úgy véli, a „helikopteres szülőket” inkább megérteni kellene, mint eltaszítani. „A mai szülőknek nagyon fontos, hogy részt vehessenek gyermekük taníttatásában, illetve pályakezdésében, s a mostani nehéz munkaerő-piaci körülmények mellett eléggé természetes, hogy látni szeretnék, ahogy gyermekük megtalálja első állását. Van, aki úgy véli, a pénz is szerepet játszik, látni szeretnék megtérülni a „befektetésüket”. Sok fiatal otthon lakik, vagy a diploma megszerzése után viszszaköltözik a családi házba.
Felvetődik hát a kérdés: mit tehet egy munkaadó, ha több „helikopteres szülővel” hozza össze a sors? „A HR-csapatoknak a javukra kellene fordítaniuk ezt a trendet, úgy, hogy felveszik a kapcsolatot a szülőkkel, és a családi háttér »megpuhításával« jobban tudnak hatni az új alkalmazottra is” – javasolja Gilleard. VG

- „Az én lányom mindig első osztályon utazik. Tényleg muszáj lesz neki másodosztályon menni üzleti útra?”

- „Tim Smith nevében telefonálok. Nem tud ma bemenni dolgozni, mert megfázott.”

- „Jane Brown anyukája vagyok, megkért, hogy hívjam fel önöket egy munkahelyi problémájával kapcsolatban…”

- „Az én lányom mindig első osztályon utazik. Tényleg muszáj lesz neki másodosztályon menni üzleti útra?”

- „Tim Smith nevében telefonálok. Nem tud ma bemenni dolgozni, mert megfázott.”

- „Jane Brown anyukája vagyok, megkért, hogy hívjam fel önöket egy munkahelyi problémájával kapcsolatban…” A „helikopteres szülők” (típusok) - Az ügynök: úgy viselkedik, mint egy fociedző, tisztázza a megállapodásokat, időpontokat, és megjelenik olyankor is, amikor ügyfele túl elfoglalt, hogy tiszteletét tegye.

- A bankár: online elérhető, bármilyen elektronikus úton felvehető vele a kapcsolat, csak keveset kérdez, és nem alkudozik.

- A testőr: megvédi kliensét a megalázó szituációktól, és mindenféle hihető vagy kevésbé hihető kifogást talál, amiért az ügyfele nem tud megjelenni. -->