Elbocsátott bankárok sebtében pakolnak irodáikban - többek között ilyen képeket láthattuk a televíziók képernyőin a pusztító világválság első napjaiban. Most viszont egyre gyakoribb a bezárt gyárak, az utcára kerülő, reményt vesztett munkások, alkalmazottak látványa. A pénzügyi válság átterjedt a reálszférára is.
A nemzetközi szervezetek sorra módosítják előrejelzéseiket, mindig egy irányba - lefelé. Magyarország fő gazdasági partnere, Németország GDP-je, ha hihetünk a legújabb becsléseknek, az idén 2,5 százalékkal zsugorodik. Sokáig az volt a tendencia, hogy a magyarországi gazdasági növekedés a németországinak általában a kétszerese volt. Csak találgatni lehet, mi várhat Magyarországra, ha a német gazdasági motor lefagy.
Németországban vállalják a nagyobb deficitet - egyelőre van miből. A vásárlók január végén például szabályosan megrohamozták az autószalonokat, mert az állam 2500 euróival támogatja azokat, akik lecserélik 9 évnél idősebb autójukat.
A hitelezőknek kiszolgáltatott Magyarországon ilyen intézkedésekről álmodni sem lehet: tartani kell a költségvetési fegyelmet, az idén 3 százalék alá kell vinni az államháztartási hiányt. A büdzsét 1 százalékos GDP-zsugorodásra tervezték, az Európai Unió 1,6 százalékos mínuszt jósol, a költségvetés módosítására készülő kormány már 3 százalék körüli értékből indul ki.
A szinte megoldhatatlan dilemma: hogyan kerülhető el a tömeges munkanélküliség, egy még nagyobb méretű recesszió.
A várható elbocsátások méreteiről repkednek a számok, ki 100 ezer, ki 200 ezer, sőt 250 ezer emberről beszél.
Futószalagon készülnek a javaslatok, hogyan lehet kilábolni ebből a helyzetből: adóátcsoportosítás, a szociális rendszer gyökeres reformja, önkormányzati reform. Kérdés, mi valósul meg az elképzelésekből.