A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) tisztújító taggyűlése áttekintette a pénzügyi-gazdasági világválság acéliparra gyakorolt hatásait, a várható idei kilátásokat. Felvázolta cselekvési programját és megfogalmazta a hazai acélipar elvárásait a döntéshozók felé versenyképességének megőrzése, a piacok megtartása, a munkavállalók foglalkoztatási szintjének biztosítása érdekében, áll az egyesülés közleményében.
A hazai acélipari vállalatokat tömörítő, alapításának ötvenedik évét tavaly ünnepelt Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés tagvállalatait érzékenyen érintik a világgazdasági hatásai, a felhasználás, a megrendelések, az acélárak drasztikus visszaesése. Az MVAE által foglalkoztatott szakértők a nemzetközi szakmai szervezetek előrejelzéseit, valamint a kormányzatok, gazdasági elemzők egyes országok GDP-alakulással kapcsolatos várakozásait elemezve, összehasonlítva a tagvállalatok tapasztalataival, szolgáltatott adataival idén a hazai kereslet 9–10 százalékos csökkenésével számolnak, azonban ez a visszaesés — a válság mélyülése esetén — akár a 20 százalékot is elérheti. Mivel az acélfelhasználás már 2008-ban is 3–4 százalékkal esett vissza, a termelők súlyos gondok elé nézhetnek.
A tagvállalatok azt várják el a Magyar Vas- és Acélipari Egyesüléstől, hogy az európai acélgyártók szervezetén, az Euroferen keresztül közvetítse elvárásaikat az Európai Unió felé: szüntessék meg, vagy legalább függesszék fel az acélipar hátrányos megkülönböztetését a támogatási formák, pályázatok esetében. Ennek a válság nélkül is meglenne a megalapozottsága: az európai acélipar szerkezete átalakult, már nem állami tulajdonú cégek jellemzik ezt a szektort, és a többi iparághoz képest versenyhátrányt szenvednek az európai gyártók a szabályozás miatt. A hazai acélgyártók a kormánytól is azt várják el, hogy a válság hatásainak enyhítése érdekében tegyen meg mindent az Európai Uniónál az említett hátrányos megkülönböztetés feloldására.
A hazai acélipar eszközei – tőkeigényénél, adottságainál fogva – a válság okainak csökkentésére nem túl széleskörűek. Éppen ezért a hazai acélipart súlyosan érinti a Magyarországon működő bankok gyakorlata is. Jelentősen megnehezültek a hitelfelvétel lehetőségei, így ennek a finanszírozásigényes iparágnak a működtetése ellehetetlenülhet. Megfelelően működő hitelbiztosítás hiányában tovább csökken a potenciális vevők száma. A hitelkeretek nagy mértekben csökkentek a hazai pénzintézeteknél, amelyek újabb és újabb adminisztratív eszközökkel nyújtják meg hitelbírálat folyamatát. Drasztikusan csökkent a készletek és az ingatlanok fedezetként történő beszámítása, irreálisan megnőtt a kamatok mértéke.
A hazai acélgyártók azt kérik a kormánytól: lépjen fel annak érdekében, hogy a bankrendszer töltse be a feladatát, és teremtse meg a hazai ipar, a nagyfoglalkoztatók finanszírozásának versenyképességet biztosító feltételeit, így a magyarországi acéltermelésnek és -felhasználásnak az elfogadható pénzügyi kereteit is. Annak a feltételeit is biztosítani kell, hogy a bankmentő kormányzati intézkedések hatásait a banki szolgáltatások igénybe vevői is – a válság operatív kezelhetőségének érdekében – minél előbb érzékelhessék.
Az országban a válság ellenére is tovább nő a külföldi termékek behozatala, jelenleg 76 százalékot tesz ki az importáru a hazai acélpiacon. Ráadásul ezen termékek minősége, szabványoknak való megfelelősége sok esetben kívánnivalót hagy maga után. A hazai termelők azt az elvárást is megfogalmazzák, hogy a döntéshozó szervezetek a belföldi acélipar érdekében olyan kritérium rendszert alkalmazzanak legalább az állami nagyberuházások, önkormányzati projektek, tenderek kiírásánál, amelyek előnyt biztosítanak a hazai előállítású acéltermékek számára az importtal szemben. Hazai acélpiaci helyzetkép a szerdai Világgazdaságban.
