Vita a borjárulék elosztásáról

Vitatják a borászok azokat a bortörvény-módosítási elképzeléseket, amelyekkel az agrártárca változtatna a forgalomba hozatali járulék fizetési szabályozásán – mondta lapunknak Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára. A hozzájárulás célja, hogy abból – 60-40 százalékos arányban – források képződjenek a közösségi bormarketingre és az állami minőség-ellenőrzésre. Az FVM eddig a befolyt összeget a befizetések után osztotta el, mostantól viszont a minőség-ellenőrzési hányadot elkülönítve kérné. Így fennállna annak a veszélye, hogy marketingre arányaiban kevesebb jutna, ha a fogyasztás az olcsóbb borok irányába tolódna el – szögezte le a főtitkár.

Az ügy magyarázata, hogy a bortörvény tervezett módosításával a jelenlegi nyolcforintos egységes literenkénti járulék differenciálttá válna. A földrajzi jelzés nélküli és az oltalom alatt álló földrajzi jelzésű borok (asztali és tájborok) belföldi forgalmazásakor literenként öt, míg az oltalom alatt álló eredetmegjelölésű boroknál (minőségi borok) tíz forintot kellene fizetni. Az agrártárca viszont – az eddigi nyolc forintból kiindulva – minden termékre 3,20 forintos minőség-ellenőrzési hozzájárulást írna elő. Ez az ötforintos járulékon belül 40 helyett 64 százalékos részarányt képviselne, vagyis a marketingre jutó összeg itt szűkülne. Így a piacbővítés szempontjából fontosnak tartott marketingkaszsza jelentősen sérülne, ha az olcsóbb borok fogyasztása növekedne. Erre pedig megvan az esély, mivel a pénzügyi-gazdasági válság miatt a fizetőképes kereslet csökkenhet.

Az FVM azért ragaszkodik a nyolcforintos mai összeg 40 százalékához, mert el akarja kerülni, hogy a borágazati minőség-ellenőrzésre és -védelemre az eddigieknél kevesebb jusson – közölte Gál Péter, a tárca szakreferense. A változtatási elképzeléseket – a bortörvény-módosítás részeként – már a kormány is elfogadta. A forgalomba hozatali járulék differenciálását egyébként nem a tárca, hanem a borszakma kezdeményezte, de a költségvetés-semlegességre vonatkozó FVM-javaslatot elvetette – közölte a szakreferens.

A differenciálás mögött ágazati konszenzus áll, de a piaci szereplők azt is szeretnék, ha az utólagos pénzelosztási rendszer is életben maradna – érvelt Horváth Csaba. Így a differenciálás gesztusértékű könnyítés lenne az olcsóbb borok termelői számára, akiknek így literenként három forinttal kevesebbet kellene fizetniük. Ugyanakkor a tízforintos nagyobb járulékot az értékesebb (általában a palaconként ezer forint feletti árfekvésű) minőségi termékek is „el tudnák viselni”. A kimutatások szerint a befizetésekből évi 1,3 milliárd forint gyűlik össze, így marketingre 760 milliót lehet felhasználni. A járulék 40 százaléka – a magas minősítési díjakkal együtt – ma is messze meghaladja az FVM-hez tartozó Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal borminősítési igazgatóságának költségeit.

Minden forint számít – állapította meg Oreskó Imre, a kunsági borvidéken termelő izsáki Arany Sárfehér Szövetkezet elnöke. Hozzátette: nyolcvan-száz forintos nettó literenkénti termelői asztalibor-áraknál három forint is befolyásolhatja a jövedelmezőséget. Szerinte azonban az is javítaná a helyzetet, ha a borászatok nem ígérnének egymás alá az áraikkal az üzletláncokban, a hatóságok pedig kiszűrnék az árletörő hatású olasz borimportot.

A villányi borászatok 90 százalékban eredetvédett minőségi borokat állítanak elő, ezért az eddigieknél több járulékot kell majd fizetniük – mondta Bock József, a Bock Pince Kft. tulajdonosa. A borvidéki vállalkozások elfogadják a változtatási terveket, de azt tartanák igazságosnak, ha a marketingkasszából a növekvő befizetésekkel arányos összeget – vagyis a literenkénti tíz forint 60 százalékát – kaphatnák vissza.