A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége (Matászsz) nem ért egyet Felsmann Balázs (Force Motrice Zrt.) álláspontjával a távhő áfája csökkentésével kapcsolatban. A volt államtitkár szerint a lépés ellentétes több hivatalos céllal, például az energia támogatások megvonásával, defferenciálatlanul támogat, nem ösztönzi a hatékonyságot és segít konzerválni a hazai távfűtő rendszer rossz szerkezetét. (Tanulmányát a VGO-ra korábban feltettük: http://www.vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=272522&aloldal_id=11.)
A továbbiakban a Matászsz véleményét ismertetjük a szerdai tájékoztatóról kiadott közlemény alapján, a volt államtitkár felkészültségére vonatkozó megjegyzések mellőzésével.
(...) Távhő ügyben, annak ellenére, hogy az utóbbi időszakban számos megoldási szándék jelent meg, rossz a diagnózis, így a megoldásra tett kísérletek sem lehetnek megfelelőek. A távhő áfáját nem szociális okból és nem is támogatási céllal kell csökkenteni (egyébként helyesen 5 százalékra, mint ahogy erre számos EU-beli példa van), hanem az a távhőszolgáltatást és annak fogyasztóit 15 éve sújtó, a valós piaci viszonyokat súlyosan torzító állami szabályozás hibáit hivatott átmenetileg kiküszöbölni. A több mint 80 százalékban földgáz alapú távhőszolgáltatás versenypiacon működik, versenytársa a direkt gázfűtés.
A versenyt viszont torzítja az az abszurd helyzet, ami Magyarországon van (az EU országaiban egyedülálló módon), hogy a nagyfogyasztók – mint pld. a távhőt előállító erőművek és fűtőművek – gyakorlatilag ugyanannyiért jutnak a gázhoz, mint a kisfogyasztók. Érdekes, hogy Európa más részein legalább 50 százalék különbség van a két ár között. E problémán láthatólag a piaci liberalizáció sem fog segíteni. Ugyancsak a távhőszolgáltatás direkt gázfűtéssel szembeni ár-versenyképességének megvalósulását akadályozza az a tény, hogy a kapcsolt energiatermelés energetikai haszna az árakban csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem jelenik meg a hő oldalon.
Éppen ezért komoly csúsztatásnak tekintjük „a KÁT mérlegkörben elszámolt (az erőművektől a Mavir által hatósági áron átvett) villamos energiához kapcsolódó „támogatás” ” összegét távhőszolgáltatási támogatásnak tekinteni, miközben ennek az összegnek csak kis része jutott el a távhőszolgáltatókhoz, és így a fogyasztókhoz. Az anyag is megállapítja, hogy „A távhőszolgáltatás rendszere szempontjából három kiemelt szereplőt kell megkülönböztetnünk, a távhőtermelést biztosító erőműveket (fűtőműveket), a távhőt a felhasználás helyére eljuttató szolgáltatókat, valamint a távhő felhasználóit.” Sajnos azonban arról a tényről nem vesz tudomást az anyag, hogy a távhőtermelő erőművek – néhány üdítő kivételtől eltekintve - nem a távhőszolgáltatók tulajdonában vannak. Ebből következően a villamos energia árában adott „támogatás” (külön témát megérne, hogy ez támogatás-e, vagy a kapcsolt energiatermelés környezetvédelmi hasznának elismerése?) csak esetlegesen jut el a távhőszolgáltatókhoz, és így a fogyasztókhoz.
Erről a szabályozás semmilyen formában nem gondoskodott és ma sem gondoskodik. Megdöbbentő cinizmusnak, vagy megengedően, tájékozatlanságnak, tekintjük a MaTáSzSz előbbiekkel kapcsolatban tett nyilatkozatának olyan kommentálását, hogy „Egyelőre úgy tűnik, ennek a haszonnak a továbbadása eddig nem igazán sikerült.” Nem a magyar távhőrendszer alacsony hatékonyságú (technikailag ugyanolyan eszközökkel rendelkezik, mint a virágzó skandináv, német, osztrák rendszerek), hanem az azt körülvevő magyarországi szabályozó rendszer.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az a néhány távhőrendszer, ahol az előbbi torzulások nem tudtak megjelenni, a magyar távhőszolgáltatás árban is versenyképes, a legolcsóbb fűtési mód minden alternatívát figyelembe véve. Győrben a távhő 15-20 százalékkal olcsóbb, mint a gázfűtés, Kecskeméten, Oroszlányban, Ajkán versenyképes. Győrben és Kecskeméten a kapcsolt energiatermelő berendezés a távhőszolgáltató tulajdona, Ajkán és Oroszlányban nem földgáz alapú a hőtermelés.
És végül nem szabad összekeverni, végképp nem összemosni a szociális problémát (a fogyasztóknak a növekvő energiaárakhoz képest alacsony a jövedelmük), a lakótelepi épület problémát (a magyar épületek kétszer annyi hőt fogyasztanak, mint például Bécsben) és a távhőszolgáltatás versenyképességét. Így nem lehet összemosni az ilyen célú támogatásokat sem.
A szakma feladata a versenyképesség megteremtése, melynek eszközei
· hosszú távon: diverzifikált hőtermelés fejlesztése,
· középtávon: a kapcsolt energiatermelés hasznának a hőpiacot preferáló megosztása (ez csak szabályozói segítséggel működhet),
· rövidtávon: az 5 százalékra csökkentése, miközben a gáz áfája marad magas kulcsban.
Összefoglalva
A távhőszolgáltatás, mint közmű-közszolgáltatás biztosítása kormányzati, önkormányzati kötelezettség és felelősség. A távhő versenyképessége megteremtésének nincs alternatívája. A versenyképesség megteremtése, így az azt szolgáló Áfa csökkentés, nem szociális kérdés. A rendszerben lévő, a szabályozók által (vagy azok hiányában) okozott torzulások megszűntetése esetén a távhőszolgáltatás versenyképes.
