A hiányszakmák regionális eloszlása egyenetlen, jelentősek a különbségek a keleti és nyugati, az egyetemi és az azon kívüli régiók között. Kilátástalannak tűnik a jövő is, hiszen, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzőjének felmérése szerint a fiatal doktorok 60-70 százaléka külföldre kacsingat. Az Egészségügyi Minisztérium lépett, az utánpótlást az egyetemekről kikerülő fiatalok szakorvosképzésének átalakításától reméli, hiszen ma már nem állnak sorban a határon túli magyar szakemberek, hogy pótolják a hiányt. Ijesztő e mellett, hogy az orvoskar harmada nyugdíjkorú.
Ám a Magyar Rezidens Szövetségnek nem tetszik a tárca elképzelése, különösen azt sérelmezik, hogy a megszerzett szakvizsgát követően a fiatal doktoroknak még négy évig a kiképzőhelyen kellene gyógyítaniuk.
Nehéz itt igazságot tenni, pedig az ok nagyon is egyszerű: az egykor nagypresztízsű orvosi szakma az elmúlt évtizedek során erodálódott. Elsődleges oka a társadalmi megbecsülés hiánya, a szégyenteljes fizetések miatt eluralkodott hálapénzrendszer, a sok helyen az egészségügyiek, de a betegek számára is méltatlan gyógyítási körülmények. Az uniós forrásoktól remélt százmilliárdok pár év alatt talán javítanak a munkakörülményeken, de a gazdasági válság miatt komolyabb jövedelememelésre egyelőre nem számíthatnak az orvosok. Ha végre elfogadnák is a szellemi szabadfoglalkozású orvoslást - e szerint előre kidolgozott díjtétel alapján fizetnék a doktorokat, s ez képes lenne a minőségi munka elismerésére is, hiszen a betegek a legjobbakat keresnék – annak gyakorlati alkalmazása éveket igényelne. Viszont az egyre öregedő és igen beteg lakosságot már ma és holnap is gyógyítani kell, így aztán most is kellenek az orvosok. Igaz, az EU által deklarált szabad munkaerőmozgás elvét nem lehet sérteni, ám
Brüsszel is int: mégsem járja, hogy a szegény országokban kiképzett, kész doktorok a gazdag országok jól felszerelt kórházaiba, jól fizetett állásokba vándoroljanak. Miközben persze mindenki elismeri, hogy 130-150 ezer forintból nem tud családot alapítani a fiatal orvos, így aztán mindenki egyetértene a külföldi munkavállalásával, ám itt a súlyos kérdés: ki látja majd el itthon a beteget? Azt sem árt, ha ismerjük a megcáfolhatatlan számokat: egy medikus orvostudományi egyetemi képzése 13-15 millió forintba kerül az adófizetőknek. Erre jön a 3-5 éves rezidensi idő (ez szakmáktól függően változó), ami további 3-5 millió forintos ugyancsak közpénz. Úgy is fogalmazható: az évi 800 fős rezidens évi képzési költsége 8 milliárd forint. Amúgy a szaktárca terve úgy változtatná meg a rezidensképzést, hogy amíg eddig az orvostudományi egyetemek felmérése alapján határozták meg a képzendők keretszámát, ezután a kórházak a szakmai szükségleteik alapján döntenének – mondta lapunknak Székely Tamás egészségügyi miniszter. S amíg eddig az egyetemektől kapták a fizetésüket, ezután a kórházak folyósítanák azt a számukra, ugyanabból a központi büdzséből. De amíg a rezidensnek – az előírt képzési terv szerint - más intézményben kell dolgoznia, a kórház helyettesítési pénzt kapna a távollévő rezidens munkáját elvégzők díjazására. Ugyanis a rezidens nem csak tanul, de a szakorvosok mellett már gyógyító munkát is végez. Az új szisztéma célja, hogy a szakorvosjelölt rezidensek az egyetem befejeztével a tényleges állás-lehetőségek figyelembevételével tényleges munkavállalói jogviszonyba kerüljenek, és a szakgyakorlati idő legnagyobb részét is a munkáltatójuknál töltsék – tette hozzá a miniszter.
