Nem bőkezűek a cégek

Ha a vállalatok létszámcsökkentési technikáit nézzük, többféle módszerrel találkozhatunk: a klasszikus elbocsátás mellett az átminősítés, az átirányítás, az átszervezés, a korkedvezményes nyugdíjazás, a kiszervezés egyaránt megtalálható ezek között. A válság okozta elbocsátási hullám miatt nemcsak ezen technikák alkalmazása lett gyakoribb, hanem a munkavállalói válaszlépés is, az esetleges munkaügyi per. Érdemes tudni, hogy a munkaügyi perek fele éppen az elbocsátással kapcsolatos, és ezek többségét – bár sokszor hosszadalmas bírósági eljárás után – meg is nyerik a dolgozók – hívta fel a figyelmet Tóth A. László jogász. A szakember úgy véli, a hazai vállalatoknál gyakori hiba, hogy a HR-osztály „egyedül” végzi az elbocsátást, a közvetlen vezető szívesen kimarad a procedúrából. Csakhogy a közvetlen felettes jelenléte, segítsége nélkülözhetetlen, hiszen ismeri a felmondásra ítélt kolléga személyiségét, ha szükséges, érvelni tud a döntés mellett. Nem egy olyan vállalat akad, ahol a HR-osztály a munkajogász bevonását is elhanyagolja, s bár a lényegi jogi kérdésekben kiművelik magukat a HR-szakemberek, sokuk valamilyen a felmondáshoz kapcsolódó adminisztrációs malőr miatt bukik el. A jogász szerint itthon még kezdetleges állapotban van az elbocsátási kultúra. Ezt igazolja a DGS Global Research idei Országos HR Benchmark Felmérése is, amely többek között a létszámleépítéshez kapcsolódó outplacementet, vagyis a gondoskodó elbocsátást térképezte fel. Az Ernst & Young partnerségével készült kutatás az idén 651 vállalat HR-gyakorlatát mérte fel, s ez rávilágított, hogy bár a cégek több mint negyede hajtott végre tavaly csoportos létszámcsökkentést, nagy részük nem bánik bőkezűen az elbocsátottakkal, csak a törvényi maximumot biztosítja a kényszertávozóknak. Az egyik hazai nagyvállalat januárban egyszeri, egyösszegű, fél-egy millió forintos támogatást ajánlott fel azoknak a fehérgalléros dolgozóknak, akiktől kénytelen volt megválni, azzal a feltétellel, hogy három hónapon belül önálló vállalkozást indítanak. Üzleti tervet kérnek a volt kollégáktól, s annak életképessége alapján döntenek az összeg mértékéről – ez volt a terv. Csakhogy senki sem igényelte az összeget. „Most a tíz éve biztos munkahelyem szűnik meg, fél év múlva pedig a saját vállalkozásomat zárhatnám be, ha egyáltalán kihúznám addig” – indokolta az egyik elbocsátott, miért nem kéri az „ingyenpénzt”. Pedig a vezérigazgató szerint ebben a kollégában van a legtöbb spiritusz, így nem is gondolta, hogy visszautasítja a lehetőséget. „A felmérés arra is rávilágított, hogy a vállalkozóvá válás támogatása mellett a pszichológiai tanácsadás, az átképzés, az infrastruktúra a leggyakoribb segítség a foglalkoztatók részéről az álláskereséshez” – mondta Nagy István Ottó, az Ernst & Young üzleti tanácsadás üzletágának igazgatója.

Annak ellenére, hogy a pszichológiai tanácsadás kurrens és drága outplacementelem, mind a DGS, mind pedig az Ernst & Young szakértői azt tapasztalták, hogy mostanában egyre több cég használja a ténylegesen gondoskodó elbocsátáshoz. „A legtöbb vállalatvezető, aki már többször hajtott végre létszámleépítést, most teljesen másként éli meg az elbocsátási kényszert, lényegesen empatikusabbak a vezetők” – fogalmazott lapunknak Szetei Tibor, a DGS Global Research szakmai igazgatója. KI