A betegeknek jobb lesz az új rendszerben?

A módosítások szűkítették a támogatott segédeszközök körét, és csökkentek a támogatási mértékek, ez az állami támogatási kiadások nagymértékű, 25 százalékos csökkenését okozta a megelőző hónapokhoz képest. Várható, hogy az ez évi felhasználás 46 milliárd forint körül lesz (grafikon), a jövő évi kiadások pedig – amennyiben az Egészségügyi Minisztérium nem változtat a jelenlegi szabályzókon – a tervezett 45,4 milliárdon belül alakul.

A pénzügyi lehetőségek tehát megvalósíthatóvá tennék az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által év elején meghirdetett célokat, azaz a betegek, a forgalmazók és a felíró orvosok számára egy átláthatóbb, egyszerűbb, betegbarát rendszer létrehozását.

Annak tudatában, hogy a költségvetés gyakorlatilag is fedezetet nyújtana a kiadásokra, röviden összefoglalom a már augusztusban megvalósult intézkedéseket, illetve bemutatom, milyen 2010. januártól életbe léptetendő elképzelések szerepelnek az OEP, illetve a minisztérium terveiben, és mi ezekről az Orvostechnikai Szövetség véleménye.

Az augusztusi változtatások egyes termékek (pl. kötszerek, sztómaterápia, mozgássérültek közlekedési eszközei, bot, mankó, járókeret) felhasználásában különösen nagy mértékű csökkenést okoztak, ami a betegeknek a szükségesnél kevesebb eszköz vényre történő felírását jelenti. Ennek fő oka a felírási szabályok és előzetes engedélyezési eljárások változása, illetve szigorítása. A betegtérítési díjak a termékek nagy részénél 30-40 százalékkal nőttek, a támogatási kulcsok csökkentése és az áfa növekedése miatt. A gondokat az érdekképviseletek jelezték a minisztériumnak, ezek egy részénél várható korrekció, bár ezekről az érdekképviseletekkel szakmai vitára nem került sor. Az egyes betegcsoportokat negatívan érintő hatásokat, azaz hogy átlagosan mennyivel kevesebbet költ rájuk az OEP, az 1. sz. tábla mutatja. Kimondhatjuk, hogy az augusztusi módosítások egyértelműen nem kedveztek a betegeknek.

Az egészségügyi kormányzat egy koncepcionálisan teljesen új gyógyászatisegédeszköz-támogatási rendszer bevezetését tervezi 2010. január 1-jétől, amelyet azonban nem konszenzus kialakításával, társadalmi és érdekvédelmi szervezetekkel részletesen megtárgyalva, hanem diktátum formájában, egy hónap alatt (2009. december 1-jén életbe léptetve) kíván megvalósítani. Ezzel közel 2 millió ellátott gyógyászati eszközhöz való jutását veszélyeztetik, nem beszélve a gyártók, forgalmazók – különösen a jelenlegi válságban történő – ellehetetlenítéséről.

Az átalakítás a támogatási rendszer szinte minden elemére kiterjed. A tervezett változtatások néhány fontosabb eleme és azok hatásai a következők. Az OEP célja a „betegtudatosság fejlesztése”. Ez dicséretes cél, azonban figyelembe kell venni a betegek fizetőképességét (erről hatástanulmánnyal vagy legalább egy fókuszcsoport-felméréssel kell rendelkeznie), illetve tájékoztatásának szükségességét. Egyik napról a másikra nem lehet önmagára figyelő, tudatosan preventív életmódot folytató embereket nevelni, különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben.

Az OEP korlátozni kívánja a szakorvosok jogát a felírandó termékek megjelölésében, illetve megengedné, hogy a háziorvos felülbírálja a szakorvos javaslatát?! Miért is van akkor szükség arra, hogy a beteg kötelezően felkeresse a szakorvost, és tőle javaslatot kérjen? Nem a betegek idejének és a szakorvos tudásának semmibevétele történik?

Az OEP kommunikált célja „a működési hatékonyság növelése, a transzparencia fokozása”. Ezzel ellentétben egy komplikált, bürokratikus ellátórendszer létrehozása a cél, amelyben az új termékek tb-listára kerülésének nehezítésétől kezdve a házhoz szállítás lelassításáig, illetve megakadályozásáig sok minden szerepel.

A jelenlegi gazdasági helyzetben a forgalmazókra rakandó újabb terhek – előminősítés 500 ezertől akár 2 millió forintig; a tartós használatú eszközöknél a termék árának harmincszoros értékű (több millió forintos) letéti díja; a házhoz szállításhoz szükséges boltonkénti „minősítés” 100 ezer forintért; a támogatási kérelemhez csatolandó európai támogatási adatok beszerzése – mind hozzájárulhatnak a betegellátás ellehetetlenüléséhez.

A házhoz szállítást a betegeknek nem elég a vény forgalmazóhoz történő eljuttatásával kezdeményezniük, hanem külön, írásban is meg kell azt rendelniük; a forgalmazó pedig a házhoz szállítást „kizárólag a forgalmazónak vagy megbízottjának gyógyászatisegédeszköz-forgalmazói tanfolyamot elvégzett munkatársa általi személyes kiszállítás útján” végezheti. Ilyen végzettséget pedig csak 6 hónapos OKJ-s képzéssel lehet kapni!

Ezek a tervek óriási gondokat okozhatnak mind a szociális otthonokban élők, mind a krónikus betegek (inkontinensek, sztómaviselők) ellátása körében.

Külön említést érdemel az elképzelt új kölcsönzési rendszer, amely szükségtelenül bonyolult és közgazdaságilag megalapozatlan. Aligha lesz rá vállalkozó, ami elsősorban a mozgássérült-ellátásban okozhatja a szükséges eszközök hiányát.

Hogyan várható el egy forgalmazótól, hogy 30 napon belül visszavásárolja a betegtől a számára visszahozott tartós használatú eszközt, amennyiben az nem váltotta be az elvárt egészségnyereséget?! Vajon hogyan mérendő az egészségnyereség az OEP szerint? A beteg majd valamilyen nyilvántartást vezet? Az pedig, hogy bizonyos esetekben akár 3-4 éves, használt eszközöket köteles visszavásárolni a szolgáltató, vállalhatatlan gazdasági terhet jelentene számára.

Az OEP által tervezetten működtetendő gyse-katalógusnak hivatalos, szakszerű és a gyártók által biztosított adatforrásnak kell lennie. Megengedhetetlen az az elképzelés, miszerint „az egészségbiztosító az internetes eszközkatalógust jogosult az egyes eszközökre vonatkozó felhasználói véleményekkel kiegészíteni”. A gyártók innentől kezdve semmilyen felelősséget nem fognak viselni a termékeik használatával kapcsolatban.

A koncepció nagyon sok eleme, részlete megfelelő változtatások nélkül elfogadhatatlan. A részletes szakmai viták, megfelelő előkészítés és átmenetek nélküli év eleji bevezetése teljesen irreális, és a betegellátás nagy zavaraihoz vezetne. Ezért javasoltuk, hogy kerüljön sor a tervezettek részletes megvitatására az orvosszakmai és betegszervezetekkel, valamint a gyártók és forgalmazók szövetségeivel. Csak a módosítások, a reális megoldások kialakítása után kerülhet sor a bevezetésükre. Amennyiben a betegellátás színvonalának emelése, egy egyszerűbb, de hatékonyabb gyse-ellátó rendszer létrehozása a feladat – amihez a pénzügyi fedezet adott –, akkor nem lehet cél egy kapkodva bevezetett, gazdasági hatásaiban sem megtervezett rendszer elindítása, úgy, hogy nem lehet tudni, a betegeknek valóban jobb lesz!