Aszály szorításában a magyar vizek: elpárolgó folyók, eltűnő tavak
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz idei aszályos időjárás már nem csupán mezőgazdasági kockázatot jelent Magyarországon. A tartós csapadékhiány és a rendkívüli hőség egyre látványosabban mutatkozik meg a hazai folyók és tavak állapotán is: több helyen történelmi mélységbe süllyedt a vízszint, máshol pedig már a teljes kiszáradás veszélye fenyeget.
A legsúlyosabb jelzések az Alföldről érkeztek. A Sebes-Körös vízállása a határ menti mérőállomásnál mínusz 42 centiméterre süllyedt, ezzel minden korábbi negatív rekord megdőlt. A folyó korábbi mélypontját 2017 augusztusában mérték, akkor mínusz 37 centimétert mutatott a vízmérce. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a következő napokban sem várható érdemi csapadék, miközben a hőmérséklet több helyen megközelítheti vagy elérheti a 40 Celsius-fokot.
A rendkívüli meleg két oldalról is fokozza a vízhiányt. Egyrészt a csapadékhiány miatt,
- nem érkezik utánpótlás a vízgyűjtő területekről,
- másrészt a hőség felgyorsítja a párolgást.
Ez különösen veszélyes a kisebb vízfolyások és tavak esetében, amelyek gyorsabban reagálnak a tartós száraz időszakokra.
A Duna helyzete is figyelmeztető. Már májusban több szakaszon rendkívül alacsony vízállást mértek, Esztergomnál a Kis-Duna egyes részei szinte száraz lábbal is megközelíthetővé váltak. A folyó alacsony vízszintje a közlekedésben is gondot okozott: a Neszmély és Dunaradvány közötti kompjárat például nem közlekedett. Budapesten ismét jelentős részben láthatóvá vált az Ínség-szikla, amely a dunai kisvízállás egyik legismertebb jelképe.
Az alacsony vízállás azonban nemcsak látványosság vagy turisztikai érdekesség. A folyók apadása érintheti a hajózhatóságot, a vízi ökoszisztémákat, az öntözési lehetőségeket és a vízminőséget is. Ha a kevesebb vízhez tartós hőség társul, a felmelegedő víz oxigéntartalma is csökkenhet, ami a halállomány és más vízi élőlények számára komoly stresszt jelenthet.
A tavaknál még látványosabb a változás. A Balaton vízszintje továbbra is az optimális érték alatt van, a tó vízháztartását pedig az is nehezíti, hogy legfontosabb táplálója, a Zala folyó is csak minimális vízmennyiséget szállít. A déli vízgyűjtő területen jelentős talajnedvesség-hiány alakult ki, így a lehulló csapadék hiánya nemcsak a mezőgazdaságot, hanem közvetlenül a Balaton vízutánpótlását is veszélyezteti.
A vízhiány a Velencei-tónál is komoly problémát okoz. A tó optimális vízállása 130 centiméter körül lenne, május végén azonban Agárdnál mindössze 62 centimétert mértek. Ez már közel van a 2022-es történelmi mélyponthoz, amikor 53 centiméterig apadt a tó. A vízszint csökkenése a fürdőzést, a turizmust és a tó ökológiai állapotát egyaránt befolyásolja, különösen akkor, ha a part menti területeken nagyobb iszaposodás alakul ki.
Még drámaibb a helyzet a Pest vármegyei Garancs-tónál. A tó vízmélysége helyenként már csak 20–40 centiméter, miközben az iszapréteg vastagsága eléri az egy-másfél métert. A beszámolók szerint a tóban már nem maradtak halak, békák vagy más vízi élőlények, és a párolgás miatt naponta mintegy egy centiméterrel apadhat a vízszint. Tartós szárazság esetén a tó akár augusztusra teljesen kiszáradhat.
A probléma túlmutat a felszíni vizeken. A Garancs-tó térségében a talajvízszint több métert süllyedt, emiatt több települési kút is kiszáradt. Ez arra figyelmeztet, hogy az aszály nem kizárólag a mezőgazdasági termelés vagy a strandok szempontjából jelent veszélyt: a helyi vízbiztonságot, a természetes élőhelyeket és a vidéki települések mindennapi életét is érintheti.
Az aszály a bokodi lebegő falu tavát sem kíméli, különleges megoldást találtak a horgászok. A Kemma.hu cikke szerint, a tartós csapadékhiány és a nyári hőség miatt aggodalomra ad okot az Erőműi-tó vízállapota, ezért az oroszlányi horgászegyesület rendkívüli intézkedéseket vezetett be a helyzet kezelésére. A tó a híres bokodi lebegő falu szomszédságában található, amely turisztikai szempontból is kiemelt jelentőségű. A horgászok július elejétől jet-skik segítségével oxigénnel dúsítják a bokodi lebegő falu mellett található Erőműi-tó vizét, hogy megelőzzék a halpusztulást.
A jelenlegi helyzet egyik legnagyobb kockázata, hogy a hőhullám és a vízhiány egymást erősíti. A kiszáradó talaj kevésbé képes párologtatással mérsékelni a hőséget, ezért még gyorsabban felmelegszik a környezet. Eközben a folyók, tavak és talajvízkészletek feltöltődéséhez nem néhány záporra, hanem tartós, területileg is jól eloszló csapadékra lenne szükség.
