Az adatközpontok keresztben nyelték el a bitcoin-hálózat energiaigényét – több százezer hordó olajegyenérték tűnik el bennük évente
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA bitcoin-hálózat által évente elhasznált, 138-175 terawattóra villamos energiát, valamint a legutóbbi felezés alapján évente kibocsátott körülbelül 164 ezer bitcoint, akkor a mai árak mellett egy bitcoin előállítása mintegy 500 hordó olajegyenértéknek felel meg, de a magasabb becslések szerint pedig a 600 hordót is meghaladhatja. Ez rengeteg energiának tűnik, ám így is jóval alacsonyabb, mint az adatközpontok által igényelt energiamennyiség. Miként a Világgazdaság oldalán megírtuk, az iparág fejlődésének kulcsa aligha a programozók és szoftvermérnökök száma lesz, minstem az energia és a réz rendelkezésre állása. A világ MI-vel szerelt adatközpontjai már most annyi energiát használnak, mint egy közepes ország olajigénye.
Fotó: MW / OI
Évente 670 ezer hordónyi olajegyenértéket falnak fel az adatközpontok
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint az adatközpontok 2024-ben körülbelül 415 terawattóra villamos energiát használtak fel a világ elektromos hálózataiból. Ha ezt kőolajipari alapra helyezzük, akkor ez nagyjából napi 670 ezer hordó olajegyenértéknek felel meg – minden egyes nap, pusztán azért, hogy a szerverek működjenek.
A szervezet várakozásai szerint 2030-ra ez több mint a duplájára, 945 terawattórára emelkedik, ami már napi mintegy 1,5 millió hordó olajegyenértéknek felel meg.
Ez egy közepes méretű olajtermelő ország napi kitermelésével egyenértékű energiamennyiség, amelyet MI-modellek tanítására és felhasználói kérdések megválaszolására fordítanak – hívja fel a figyelmet az Oilprice oldalán megjelent elemzés. Egyúttal többszöröse Magyarország napi kb. 170-180 ezer hordós kőolajfogyasztásának.
Éves szinten az MI-központok által felzabált energiamennyiség az IEA kalkulációi szerint körülbelül 240-250 millió hordó kőolajból kinyerhető energiamennyiséggel egyenértékű.
Egyre nyilvánvalóbbá válik az is, hogy az energiacégek és az elektromos hálózatok – különösen az adatközpont-ipar jelenlegi vezető országában, az Egyesült Államokban – erre nincsenek felkészülve. Az is egyértelmű, hogy az MI-infrastruktúra kiépítése körüli verseny egyúttal globális energiaversennyé válik, mivel a nagy tech-vállalatok ma ugyanazért küzdenek, amiért korábban az olajtársaságok: a biztos energiaellátásért. A verseny pedig az MI- és az adatközpontok iparágára vonatkozó adatok szerint az eddigieknél is kiélezettebbé válik.
Az energiaszolgáltatók egyelőre loholnak az igények után
A Jones Lang LaSalle, az ingatlanszektorban működő globális vállalat energetikai szemléletű, az MI-szekrorra kiadott 2026-os becslése szerint a globális adatközponti kapacitás 2030-ig közel megduplázódik, ami csaknem 100 gigawattnyi új energiaellátást, valamint akár 3000 milliárd dollárnyi infrastruktúra- és GPU-beruházást igényelhet (utóbbi a nagy számítási kapacitású szerverek bérlését illetve ilyenek kiépítését takarja). Az IEA előrejelzése szerint az adatközpontok villamosenergia-igénye az évtized végére elérheti a 945 terawattórát.
Az energiaszolgáltatók azonban nem képesek ugyanolyan ütemben bővíteni a kínálatot, mint amekkorában az adatközponti beruházások és az MI-igények növekednek, miközben a nagy tech-vállalatok hajmeresztő vesszőfutásra késztetik ezeket a vállalatokat. A hálózati csatlakozásokra való várakozási idő a fontosabb lokális amerikai piacokon már meghaladja az átlagosan négy évet.
Egyre súlyosabb a transzformátorhiány, szűkülnek az átviteli kapacitások, és a közműszolgáltatók egyre nehezebben tudják kiszolgálni az egyszerre több száz megawattot igénylő óriási MI-kampuszokat.
A McKinsey becslése szerint az MI-infrastruktúrára fordított kiadások 2030-ra globálisan elérhetik a 7000 milliárd dollárt, ebből több mint 5000 milliárd dollár közvetlenül MI-feladatokhoz kapcsolódhat. A beruházási hullám azonban könnyen energiakorlátba ütközhet, mivel egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az MI-infrastruktúra kiépítése nem csupán pénzügyi, hanem energiahozzáférési kérdés is.
Furcsa, és a várakozások szerint kölcsönösen előnyös szimbiózis alakulhat ki az MI-ipar, valamint az olaj- és gázipar között. A Rystad Energy elemzése szerint ugyanis a digitalizáció és az MI 2026 és 2030 között csaknem 500 milliárd dollárnyi többletértéket teremthet a kutatással és kitermeléssel foglalkozó olaj- és gázipari vállalatok számára. Emellett azt is korai lenne kijelenteni, hogy az MI-ipar végérvényesen maga mögé utasította a szénhidrogén-ipart, már ami a beruházásokat illeti. A nagy amerikai tech-vállalatok idén mintegy 660 milliárd dollárt költenének MI-beruházásokra, ám e hatalmas összeg soha nem terül meg akkor, ha az egyékbént szintén tőkemágnes olajiparba nem áramlanának a szintén nagyon komoly összegek.
Az imént hivatkozott értékelés szerint először fordul elő, hogy a bitcoin létrehozását tápláló energiaforrások inkább a jövőt, mintsem a múltat tükrözik. Ebből adódik a fejlemény:
- a kriptoipar és más digitiális iparágak egyre inkább a megújuló energiákra, valamint
- bizonyos értelemben az energetikai öneállátásra rendezkednek be.
Elegendő csak a Microsoft és a Meta azon törekvéseire utalni, hogy saját üzemeltetési konstrukcióban biztosítsák atomenergiából egy-egy jövőbeni létesítményük energiaigényét, egyúttal mérsékelve áttételes függőségüket az olaj- és gázipartól.
Ebből pedig az következik, hogy a digitiális-, illetve az MI-ipar szereplői egyre inkább energiainfrastruktúra-fejlesztőként is gondolkodnak, nem csak mint eredendő iparágaik képviselői. Az elemzés megállapítja: azok a szereplők, amelyek olcsó és tiszta energiakapacitásokhoz jutnak, uralhatják a következő, nem kis részben a technológiára épülő növekedési ciklust. Ahogy az iparág felismeri, hogy az elektromos energia lassan ugyanolyan stratégiai jelentőségűvé válik, mint a fejlett félvezetők, az alacsony költségű és jól skálázható energiainfrastruktúra birtoklása a digitális gazdaság egyik legértékesebb eszközévé érik.
