Hatalmas felelősség az onkológiai fejlesztés

A hazai realitásokból kiindulva ez a koncepció is a korszerű onkológiai ellátásszervezés alapelvein és módszertanán alapul, így az ellátás kulcsfogalmának a komprehenzív onkológiai centrumot tekinti. Ez hazánkban az Országos Onkológiai Intézet.

A hazai és az európai műhelyekben párhuzamosan folyó munkálatok következtében a hazai koncepció kidolgozói, bár figyelemmel kísérték az európai ellátásszervezési és minőségbiztosítási műhelymunkát, az eddigiekben nem építhettek megfelelően annak eredményeire. A hazai szakmai stratégák eddig nem támaszkodhattak az összeurópai onkológiai ellátásszervezés és minőségbiztosítás harmonizációjára irányuló törekvésekre, nem hivatkozhattak az európai onkológiai ellátás színvonalának kiegyenlítéséből fakadó elvárásokra, nem alkalmazhatták a szükséges hatékonysággal az ezt elősegítő közös európai szakmai módszertant (kérdőíves felmérések, adatbázisok, modellek, akkreditációs rendszer, európai szakmai szervezetek közvetlen szakmai és érdek-képviseleti támogatása).

A hazai onkológia fejlesztése iránt elkötelezettek a korábbiakban nem számíthattak azokra az európai uniós forrásokra sem, amelyekre az együttműködő, felkészült nemzeti onkológiai centrumok és azok szövetségei számíthatnak, és amelyeken belül a tervek szerint az azok fogadására felkészült új tagországok szintre hozását külön források is támogatják majd.

Az európai és a hazai folyamatok kedvező találkozása folytán kivételes lehetőség adódik arra, hogy alapvető jelentőségű folyamatokat indítsunk meg a hazai rákellenes küzdelem minőségének és hatékonyságának javítására, amennyiben sikerül az előrelépéshez szükséges konszenzust megteremteni. Ma ez rendkívüli kihívás az onkológiai szakma és a hazai egészségügyi ellátás biztosításáért felelős országos és helyi szakmai és politikai döntéshozók előtt, s egyúttal hatalmas felelősség is. Minden időveszteség megmenthető életek elvesztésével és a betegek életminőségének indokolatlan romlásával jár, amit az európai összehasonlító felmérésekből és statisztikákból is – a nyilvánvaló okokkal és magyarázatokkal együtt – ki lehet olvasni.

A daganatos megbetegedések előretörése szükségessé, az orvostudomány fejlődése pedig lehetővé tette a rákellenes küzdelem permanens fejlesztését, szervezeti átalakítását. Azonban az ennek érdekében kormányszinten elfogadott Magyar nemzeti rákkontroll program megvalósítása helyett az utóbbi években, az átfogó koncepciókat figyelmen kívül hagyva, meddő viták folynak. Jó példa erre a vastagbél-végbél rák szűrésével kapcsolatos, sajnos sokszor szakmai köntösbe bujtatott vita, amely miatt a szűrés még nem kezdődött meg. A rossz szervezés, nyomon követés miatt nem eléggé hatékony az emlő- és méhnyakrákszűrés sem.

A finanszírozási változások legnagyobb vesztese az onkológiai ellátás volt. Ez már látszott akkor is, amikor bevezették a volumenkorlátot, majd sokkal súlyosabbá vált a helyzet, amikor pár hónapja a lebegő országos alapdíjrendszert bevezették. Az alapdíj kezdeti, 146 ezer forintos értéke 120 ezer alá csökkent, ami ráfizetésessé tette az onkológiai ellátást. Ez a veszteség annál nagyobb volt, minél nagyobb volumenben, illetve minél korszerűbb gyógyszereket alkalmazva látták el a daganatos betegeket. Így került igen rossz helyzetbe az Országos Onkológiai Intézet és valamennyi nagyobb centrum, valamint a centrumok vezetői és természetesen az orvosai is, akik a kórházvezetés és a betegek közé „szorultak”. Kevesebbet költeni csak úgy lehet, ha az olcsóbb gyógyszereket tartalmazó kezeléseket alkalmazzák, ami első pillantásra ugyan megtakarítást jelent, de hosszabb távon biztosan nagyobb kiadást indukál a sok nem egészen hatásos vagy hatástalan kezelés miatt. A betegek jelentős részére nézve pedig biztosan előnytelen, mert tovább tart a kezelésük, és nem is biztos, hogy a végeredményét tekintve hatásos.

Az onkológusszakma, annak országos intézete, a szakmai kollégium évek óta rendszeresen leteszi javaslatait az illetékesek asztalára, sokszor azokat el is fogadják, csak mire a megvalósítás megkezdődhetne, addigra már mások ülnek az asztalnál, és az egész kezdődik elölről.

A daganatos megbetegedések megelőzése és korszerű kezelése világszerte központi kérdés az egészségügyben. Az onkológiai ellátás jelenlegi problémái akkor kezelhetők, ha az onkológiai ellátóhelyek kellően differenciált és integrált, hierarchikus hálózati rendszerbe szerveződnek, és úgy működnek.

Az elmúlt időszakban átfogó koncepciók hiányában vagy azok figyelmen kívül hagyásával, helyi elképzelések, érdekek és lehetőségek függvényében létesültek onkológiai ellátást szolgáló gondozók, egységek, szakrendelések, fekvőbeteg-osztályok, amelyek integráció hiányában nem szolgálták az onkológiai betegek érdekeit. A kidolgozott szakmai követelményeket és az ellátást koncentrálni kell a komplex diagnosztikai és terápiás ellátás követelményeinek megfelelő szakmai és szervezeti feltételekkel rendelkező centrumokba. Ezek biztosítják az országos protokollok egységes alkalmazását és kontrollálását, valamint a klinikum és az onkológiai gondozás teljes körű szakmai integrációját.