Kell tőke az egészségügynek

A HospInvest csődje és a Medisyst kudarca ellenére az egészségügy továbbra is a magántőke egyik „legforróbb” célpontja – jelentette ki Préda István, az Magán Bankár Partners (MBP) Zrt. vezérigazgatója a Világgazdaságban tegnap megjelent cikkünk kapcsán. Arról írtunk, hogy a HospInvest és a Medisyst társaság mögött álló tőke megelégelte a kiszámíthatatlan közfinanszírozást és az ellenséges társadalmi környezetet. Előző mögül kiszállt az EBRD, utóbbi tulajdonosa pedig más területre viszi a pénzét.

A befektetők azokat a cégeket keresik, amelyek profitálni tudnak az ágazat elkerülhetetlen reformjából, amelyet maguk a betegek kényszerítenek ki – állítja Préda István. Az MBP magyar társaságok nemzetközi és hazai értékesítését közvetíti, valamint tőkebevonásokat; mögöttük van már a gyógyszerkutatással foglalkozó Goodwill Research olaszországi eladása, s nagy lehetőséget látnak az egészségügyi szolgáltatások területén is.

Egyre nagyobb ugyanis az igény a minőségi egészségügyi ellátásra; ezt, ha az állam nem finanszírozza, a magánintézmények veszik át. Már a középosztály is hajlandó fizetni a vizsgálatért, ha azt méltóságteljes környezetben, idejét kímélve, szolgáltató mentalitású orvosoktól kaphatja meg – állítja a vezérigazgató.

Ezt erősítette meg Papik Kornél, a Budai Egészségközpont ügyvezető igazgatója is. A tíz éve alapított magánintézményben – amelyet az MFB tőkésített fel – mára közel 64 ezer ügyfél fordul meg évente, s több mint 190 hazai és multinacionális szerződött partnerük van, annak ellenére, hogy egy orvosi vizit ára átlagosan 12 ezer forint. Papik úgy látja, a politikai csatározások elrettentik a magántőkét, és hiányzik a korrekt jogi szabályozás is.

Nem tagadja ezt Kökény Mihály, a parlament egészségügyi bizottságának elnöke sem, aki egészségpolitikusként megélte a fideszes Mikola István, majd a szocialista Csehák Judit miniszterek vezényletével megalkotott kórháztörvények elfogadását, utána hatályon kívül helyezését. Ezek egyebek között az önkormányzati kórházakba történő tőkebevonást, a közalkalmazott orvosok szellemi szabadfoglalkozású státusba kerülését is szabályozták. Ám a politikai háborúskodás miatt mindkét törvény elbukott. Kökény Mihály elismerte, hogy a parlamentben most elfogadott „salátatörvény” sem tőkebarát. Ám szerinte ezt – éppen a HospInvest befuccsolt kórház-működtetési kísérlete miatt – átmeneti megoldásként el kellett fogadni. Elég riasztó például az a rendelkezés, hogy ha a magánszolgáltató tartozása meghalad egy bizonyos szintet, elveszíti az OEP-finanszírozást, és ha valakivel szerződést bont a biztosító, három évig nem pályázhat újabb kórházműködtetésre. Ha ezt a szabályt alkalmaznák az önkormányzati működtetésű intézményeknél, legtöbbjük lehúzhatná a rolót, hiszen a 140 kórház lejárt beszállítói tartozása meghaladja a 60 milliárd forintot.

Kökény szerint az állami pénzforrások szűkössége miatt törvényszerű a tőkebevonás, és a következő parlamentnek el kell fogadni egy kompromisszumon alapuló törvényt, amely garantálja a betegek biztonságos ellátását, vonzóvá teszi az ágazatot a befektetők előtt, és elősegíti a közpénzek hatékonyabb fölhasználását.

A kórházak költségkereteinek a megnyirbálása egyébként is rákényszeríti az intézményeket, hogy hatékonyabban működjenek – mondja Préda István. Szerinte a privát szektorban már jól működő gazdálkodási mechanizmusokat az egészségügyre igazítva jól lehetne alkalmazni. Fontos lenne az orvosok válláról levenni a tetemes adminisztrációt és szükség lenne a gyógyítás valós költségeinek a kimutatására is. A hamis szemérmesség ugyanis követhetetlen finanszírozáshoz vezet – állítja.