Pedig Antall József kormánya idején, a kilencvenes évek legelején megszületett az országgyűlési határozat, hogy 300 milliárd forinttal kell kárpótolni a biztosítót, ám a vagyonjuttatás elmaradt.
Úgy látja, noha csatlakoztunk az Európai Unióhoz, szabad a tőke, a munkaerő, a szolgáltatások áramlása, mégsem lettünk a közösség része. Demográfiai válság van, s meggyengült a szolidaritás, nem tudható például, hogy az állami vállalatok mennyi tb-járulékot fizetnek az egészségbiztosítónak.
Ma már annyira nagy a baj az egészségügyben és az oktatásban is, hogy kötelező félretenni a politikai csatározásokat, közös alapelveket kell és lehet elfogadni. Ezek között van a szolidaritás elvén nyugvó, az ellátás esélyegyenlőségét garantáló biztosító, ám meg kell határozni, milyen szolgáltatások járnak a járulékbefizetések fejében.
Abban is egyezségre lehet jutni, hogy föl kell mérni a regionális népegészségügyi trendeket, és azok adják meg a reális egészségügyi szükségleteket, amelyekhez igazítani kell a kapacitásokat s allokálni a pénzügyi forrásokat. Tényeken alapuló egészségügyi ellátást kell teremteni.
Mindenki egyetért a szemléletváltás szükségességével. A következő kormánynak nagyon fontos feladata lesz a humánerőforrás megjelenítése a társadalomban. Pénzügyi mágusok ugyanis nem tudják megoldani a humán szféra gondjait, megteremteni az átalakításának feltételeit. Ezért ki kell emelni a minisztériumok rendszeréből a humán szférával foglalkozó tárcákat, hiszen egészséges emberek nélkül nincs gazdasági kibontakozás.
