Az elbocsátások, összevonások rengeteg üres íróasztalt eredményeznek, és igen drága mulatság a szükségesnél hoszszabb ideig így hagyni ezeket az asztalokat, és mondjuk nem költözni vagy nem albérletbe adni a fölös területeket.
A legfejlettebb irodapiaccal rendelkező Nagy-Britanniában találták ki jó pár évvel ezelőtt az úgynevezett szolgáltatott irodákat. Ez annyit tesz, hogy a modellt irányító cég hosszú távra, nyomott áron bérbe vesz nagyobb területeket egy irodaházban, majd piaci áron albérletbe adja nagyon rövid és közepes időtartamra. A különbözet a bérbeadó haszna, és a tőkeszegény kisebb és közepes bérlőjelölt cégeknek nem kell hosszú időre elkötelezni magukat (általában minimum három év a bérleti időszak), viszont teljesen berendezett és szolgáltatásokkal is ellátott irodákhoz jutnak – akár egy-két napra is.
A Temze mentén a budapesti Duna-parthoz képest sokkal több irodaház sorakozik. Különösen a külvárosi részeken. Egyes szakértők szerint azok a külső épületek az egykori textilipari gyárépületek sorsára jutnak: vagy lebontják, vagy megváltozik a funkciójuk, és például retro szórakozóhelyek lesznek belőlük.
A szolgáltatott irodabiznisz nagyágyúja a Regus cég, s főnöke, Mark Dixon egyáltalán nem aggódik amiatt, hogy Londonban is irodai túlkínálat van. A Financial Timesnak nyilatkozva azt mondta: a ezen a területen is a változások katalizátora, hiszen a bérlő cégek manapság teljesen átgondolják a területhasználatukat, és arra törekszenek, hogy minél hatékonyabban helyezzék el az alkalmazottaikat. Sok esetben ez egyszerűen sűrűbb ültetést jelent, ám az általában is rugalmasabb kisebb és közepes cégek már megfontolják, hogy szolgáltatott irodákat vegyenek igénybe, esetleg ösztönözzék a távmunkát.
